Seite 144 [144]
OCR
2. A VERES/VÖRÖS HÁROM JELENTÉSRÉTEGE 143 Wierzbicka is hasonló eredményekre jutott, amikor angolajkúakat faggatott ki egyrészt arról, hogy milyen színű a tűz, másrészt arról, hogy milyen szín jut eszükbe a tűzről. Bár a két kérdés hasonló, az ezekre adott feleletek mégis eltértek egymástól, ugyanis az angol válaszadók szemében a tűz narancs/narancssárga színű (vö. , narancsos piros, vagyis tűzvörös", Fáy 1941, 97), ugyanakkor mégsem a sárga, hanem inkább a piros színt társítják hozzá. Wierzbicka szerint az lehet erre a magyarázat, hogy az első kérdés kapcsán a tűzláng jut az emberek eszébe, viszont a második kapcsán az égés teljes folyamata a tűztől az izzó piros parázsig (1996, 315). Véleményem szerint az izzó parázs árnyalata sem sokban tér el a lángétól. A különbség hátterében inkább az állhat, hogy a narancsszín kategóriájának egyetemesen késői elkülönülése előtt a tüzet valóban pirosnak vélték, pontosabban a tűz árnyalatát (vagy inkább árnyalatait) többnyire a makropiros kategóriába sorolhattäk. A B&K-hipotezis Kay által továbbfejlesztett — az univerzalisták körében jórészt ma is elfogadott — változata szerint viszonylag későn következik be az összetett meleg kategória kettéválása külön sárga és külön piros kategóriává (Kay 1975, 260). Eszerint amíg az európai nyelvek még nem érték el a színosztályozásnak ezt a fokát, addig bizonyosan a red/rot/rouge stb. értelme ölelte fel mindazon színtartományt, amely a tüzet jellemzi. Mivel pedig ezeket a — ma már csupán piros" jelentésű — színneveket évszázadokon keresztül szoros kötelék fűzte a tűzhöz, nem csoda, ha az európai kultúrákban még manapság is a — valóságban tehát nem kizárólag piros árnyalatú — tűz a piros kategória egyik legfontosabb szimbóluma. Emellett sok igazság lehet abban is, amit Pastoureau állít (Id. 2017, 22—23). Szerinte bár a piros és a tűz közti asszociáció nem annyira nyilvánvaló (hiszen a láng ténylegesen ritkán piros), ez az őselem azért fonódhatott mégis olyan szorosan össze az életet szimbolizáló pirossal, mivel az ókori emberek élő dolognak vélték a tüzet (és mint már utaltunk rá, a színek közül pedig ősidőktől fogva a piros az élet szimbóluma). De visszatérve a magyar adatokhoz, a tűz színéről szóló, általam lejegyzett vélemények összesítésével arra is fény derült, hogy nem minden általam vizsgált településen tartják vörös színűnek a tüzet (vö. pirosmári tűz, Id. UMTSz IV. 503). Hangsülyoznunk kell azonban, hogy minden ältalam kutatott közössegben akadtak olyan személyek, akik vörösként határozták meg a tűz színét. (A 13. táblázatban többször szereplő — a magyar folklórban is felbukkanó — nagy múltú színnév: a lángszín összetett, dialektusonként kissé eltérő jelentéstartalmára itt most — mivel nem tartozik szorosan a témánkhoz -— nem térek ki, csak annyit említek, hogy a tűz tónusának /ángszínűként való meghatározása szintén összhangban van a vörös szó sárgásvörös" jelentésével.)
