OCR
118 III. A r£Gı KATEGÖRIAJELÖLÖ: A VERES/VÖRÖS Ráadásul az is nagyban megnehezíti a kutatók helyzetét, hogy a régi forrásokban a bíbor, a karmazsin és a skarlát (ennek latin neve szintén coccum"") szavak egyaránt jelölhettek kermesszel vagy a 16. század közepétől kezdve kosenillel festett szövetet és színt, éppen ezért , a leírásokban szereplő vörös színváltozatok", ill. azok szinezékanyagai , sokszor azonosíthatatlanok" (Flórián 2007, 65). Nehéz pl. azonosítani a színeket az első magyar szabadalomlevélben, amely egy „festömühely, posztönyíró és kikészítő [...] üzem" alapításáról szól. Ebben az 1703-as dokumentumban ugyanis a külföldről behozott posztóanyagoknak ,el nem enyésző bíbor, kosenill, karmazsin, skarlát [...] színekre" festését helyezték kilátásba (Endrei 1989, 30—31. A széles piros skálán egyébként nem kell csodálkozni, hiszen ugyanebben az időben a francia ,kelmefestők hétféle pirosat ajánlanak: a skarlatvöröset, a bibortetüböl keszült karmazsinvöröst, a buzérvöröst. ..", Id. Irassard 2006, 47). Mindenesetre etimológiailag az európai pajzstetű (vagy másként: óvilági bíbortetű) szanszkrit nevéből származik a magyar karmazsin szó (ahogyan egyébként az angol crimson "sötétpiros? is"7), és ennek színezékét takarja a karmazsin 4. szämmal jelzett jelentése is. Ez a színezékanyag, másképpen pácfesték (ehhez ld. a II. melléklet Kermesz címszavát), amely a 15. század végétől kötelezően a bíborosok ruhäinak színét adta, bizonyosan megjelent a csizmáknak szánt bőrökön is," csakúgy, mint az amerikai bíbortetű és a már korábban érintett festőbuzér — vegyileg több különbözö szinezekkel (alizarin, purpurin stb.) is biré — festékanyaga. (Utóbbival már a görögök és rómaiak is bőrt festettek, méghozzá , drinápolyi vörösre", Id. Rácz 2010, 128. Később — sok más egyéb árnyalat mellett — a híres, készítési módjában sokáig titkolt zörökvörös vagy törökpiros elnevezést viselő színt szintén a buzérgyökérből nyerték, de ezt inkább gyapoton alkalmazták, mintsem börökön, ld. Endrei 1989, 30). Sőt a kermesz (vagy karmazsintetü) &s a festőbuzér mellett akadtak még más, a bőrt pirosra festő anyagok, Tóth Béla pl. a míniumot, a cinóbert, a vörös okkert és a török pirosítót (Peganum harmala) is említi (Tóth 1988, 149). Szerinte hazánkban "6 LatSz. Vö. a 8. századból való ún. Luccai kézirat és a 9. században íródott Mappae Clavicula szerzetesi kézikônyv ,coccarina” szinezéknevével (Id. TIMAR-BALAZSY 2002, 50). “7 Az angol ‘karmazsin’ értelmü sz6nak (amely nem azonos a fent említett crimson névvel) szintén erre a tetűre megy vissza az eredete. A vermilion színnév (amely a francia vermei/ rokona) ugyanis a latin eredetű vermiculus szóra vezethető vissza, amelynek jelentése "kermesztetű, lárva, féreg" (KERTTULA 2002, 132). De egyes újlatin nyelvek mai piros" szavának szintén a verme- (vagy vermiculu-) adja a tövet: sp. vermejo, port. vermelho (MELO 2009, 7). 48 Sőt, a kermesztetű már önmagában is tartalmaz (kb. 18—3296-ban) valamennyit a színezék pácolásához szükséges tanninból, éppen ezért előszeretettel használták sötét bőrök készítésénél (Id. http://cameo.mfa.org/wiki/Kermes).