Seite 111 [111]
OCR
IIO III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS A török időkben a csizmára olyan nagy kereslet alakult ki, amit a magyar ipar nem tudott egymagában kielégíteni, a törökök között viszont nagy hagyománya volt a finom bőrből készített lábbeliknek. A görög kereskedők ezért török eredetű bőröket, csizmákat is árultak boltjaikban, ill. , még a felszabadító háborúk előestéjén is adóban, bérleti díjban, ajándékban [...] csizmák százait vitték a hódoltságból a királyi Magyarországra" (Gáborján 1991, 692; Hofer 1993, 27). Az oszmán törökök, pontosabban a nekik, ill. a török módra dolgozó, szakmailag nagyra becsült bőrkikészítő mesterek (akiket — a kordoványos mellett — török eredetű szóval tobakok/tobakosoknak is neveztek hazánkban), elsősorban kiváló minőségű, piros színű bőreikről voltak híresek, ezért , jellegzetes piros szattyánjaikat a nemzetközi kereskedelemben zörök bőrnek" nevezték (Nagy L. 1971, 217). Gáborján Alice kutatásai szerint , égő, szép piros színre csak hófehér alapú timsós bőrt lehet festeni"; szerinte éppen , ez az eljárás a magyarázata a kisázsiai finombőrök népszerűségének" (1962, 134). Hogy pontosan milyen árnyalatú lehetett ez a piros szín, arról viszont nem szól. Más forrásainkból is csupán annyit tudunk meg, hogy a 18. századi örmények hazánkban karmazsin, kordovány és szattyán mellett timsóval és vörös festékkel is kereskedtek (Gárdonyi 1930, 33).'% Külön a piros színű csizmák hazai elterjedésének kérdésével eddig nem foglalkozott a szaktudomány, saját kutatásaim szerint ugyanakkor a 16-17. szäzadban a magyarok lakta területeken (feltehetőleg mind a magyarok, mind pedig a megszálló törökök körében) még inkább a sárga lehetett a leggyakoribb színes csizma. Ez véleményem szerint azzal magyarázható, hogy a 17—18. századi katonák viselete"? (a katonai elit öltözete azonban talán már a 16-17. szäzadban is) jobbära az — akkor meg vörös jelzövel illetett — „piros nadräg” volt. (A piros szinnev a huszärok ruházatának e darabja kapcsán csak később tűnik fel, napjainkban viszont főleg már csak ez a jelző ismert pl. egyes farsangi alakoskodó szokásoknális, Id. Barabás 2008, 345). A piros nadrághoz viszont bizonyosan attól elütő színű, "" méghozzá leginkább sárga csizmát szerettek viselni. (Valószínűleg karmazsincsizmát, legalábbis a Vak Bottyánrúl való ének címet viselő 1705-ös költeményben is ez áll, Id. 8 Vö. egy 17. század eleji forrás szerint Kolozsvár piacára délről (Törökországból, Konstantinápolyból, Nándorfehérvárról) érkezett egyebek mellett a , szattyánbőrből készült kapca, a karmazsinbőrből gyártott csizma és papucs", viszont északról, Bécsből érkeztek egyes vörösesre színező festékanyagok, így pl. ,a berzseny, a bécsi sáfrány [sáfrányos szeklice?] és a mínium" (PAKÓ 2015, 149, 147). 109 A hadsereg ruházata voltaképpen csupán a 18. század után uniformizálódott , 1630-ból származik első leírásunk a magyar huszárok viseletéről", ez azonban kizárólag a császári testőrség díszes ruházatát örökíti meg, mindenesetre a leírásban már vörös nadrág szerepel, de érdekes módon ehhez nem csizma tartozott, hanem sárga és piros szattyáncipő (ENDREI 1989, 105, 106). no A nagy színbeli kontrasztok kedveléséről a paraszti viseletek kapcsán Id. BÁLIZS 2012.
