OCR
7. A PIROS MINT KATEGÓRIAJELÖLŐ 109 vonatkozásában a veres/vörös helyett a piros színnév, érdemes megvizsgálni azt is, hogy pontosan milyen színűek lehettek ezek a biros csizmák. 7.1.2. À sárga és a piros csizma Kezdjük azonban a legelején, vagyis azzal, hogy miféle lábbelit takart korábban a csizma szó. , Hosszúszárú bőrlábbeli jelölésére szolgált", amiként a következő középkori szavaink: , saru, szekernye, botos". Majd a 15. század legvégén megjelent a hosszú szárú lábbeliknek az a fajta — az oszmán törökök által viselt — keleties változata, amelyre hazánkban kizárólag a csizma nevet kezdték alkalmazni (Gáborján 1958, 37-38). Ennek legfontosabb megkülönböztető jegye ,a kifordított szárat a talp visszájához erősítő, ún. fordított varrás" és ,az elöl emelkedő szártető" volt (Gáborján 1977, 520; Cserbák-Gáborján 1990, 71). Ekkoriban egyébként többféle lábbeli volt még divatban, pl. a rövidszárú ún. deli csizma vagy a — sárga vagy piros bôrkapcäval viselt — papucs (Tomisa 1999). A 16-17. század fordulója körül nagy lendületet vett a csizmadiamesterseg elterjedése a magyar nyelvterületen, a 17. századtól pedig már , jelentkezett a feöreök munkáju és magyar munkaju csizmák közötti" különbségtétel, ill. a ,városi mesterek külön készitettek parasztcsizmat, üri csizmät” is (Hofer 1993, 27; Gäborjän 1991, 692; Tomisa 1999). Az tri csizma jobb minösegü börböl, ün. kordovan(y)böl készult. Ez ,a morok-spanyolok útján Nyugat-Európában elterjedő" bőrfajta, amelyet Córdoba városáról neveztek el, voltaképpen egy középkori eredetű bőrféle, amelyet hazánkban sokáig timsós eljärässal készitettek (Gaborjan 1991, 287). A kordovan egy , viszonylag vastagabb és nehezebb" bőrféle volt, amelyet kecskék bőréből készítettek. A másik nagyra becsült, de az előzőnél vékonyabb és könnyebb csizmaalapanyag a — marokkói Safi/Szaffi városról elnevezett — szazfyán volt, amelyet hazánkban főleg juh-, birka- és báránybőrökből készítettek (Nagy L. 1971, 192, eredetileg azonban a juh mellett , a kecske finom barkájú bőre" is képezhette a szattyán alapanyagát, Id. Flériän-Téth 1992, 14).°7 À kordovän(y)- és szattyäncsizmäk viseletének a legnagyobb divatja a 16—18. században volt (Gáborján 1977, 521). 107 Más vélemények szerint az eredeti szattyán kizárólag kecskebőr lehetett, és csak a ,közönséges" készült juhbőrből (RévLex XVII. 407; vö. BROBY-JOHANSEN 1969, 348). Egy régi forrásunk szerint a karmazsint szintén a kecskebőrből állították elő, pl. a 18. század elején Baranya vármegye ,irhagyártókat és tímárokat kér Pécsre, megjegyezve, hogy ott a török időkben a török tímárok kecskebőrből karmazsint és kordovánt készítettek" (HECKENAST 1971, 321; kiemelés — B. B.).