Oldal 91 [91]
OCR
go III. A REGI KATEGORIAJELOLO: A VERES/VOROS ben a kontextusban: , DÍSZES BEKÖTÉSI TÁBLÁK (kek és piros szinben.) Megrendelhetők a kiadóhivatalnál." Valószínű azonban, hogy nem a könyvborítók színe változott meg ezekben az években, hanem csupán a hirdetés szövege újult meg. Megfigyeléseim szerint a 19. században még elsősorban a szépirodalmi nyelv használta előszeretettel a piros szót, míg a tudományos művek művelt szerzői körében a vörös túlsúlya még a 3. táblázatbeli eredménynél is számottevőbb lehetett. Ezt önmagában már az is igazolja, hogy egy jogász végzettségű magyar publicista, Kenedy Géza 1921-ben még attól tartott, hogy a vörös örökre ki fogja szorítani a piros színnevet , az úri nyelvből" (Kenedy 1921, 33). Vagyis nem attol félt, hogy a köznép ritkán használja ezt a szót, hanem az zavarta, hogy a tanult rétegek és a magasabb társadalmi osztályok képviselői mellőzték azt. Annak bizonyítására, hogy az értelmiség — a költők kivételével, akik minden időben nagymértékben támaszkodtak a piros szó pozitív konnotációira — még a 19. században is (vagyis még akkoris, amikor már a pirost sokan a veres/vörös szinonimájaként ismerték) kevésbé alkalmazta ezt a színnevet, megvizsgáltam a Tudományos Gyűjtemény (1817—1I841) című havilapban e színneveknek az eloszlását (Id. a 4. táblázatot). A táblázatban plusz (:) előjeles számok jelzik azt, hogy az adott színnév hänyszor fordult elő olyan felsorolásban, ahol legalább még két másik színnévvel együtt szerepel egyazon kontextusban, úgymint kék, piros/veres, sárga, zöld stb. Ez azért fontos, mert meglátásom szerint általában a legnépszerűbb, legismertebb, vagyis a gyűjtőfogalomként alkalmazott kategóriajelölő színnevek kerülnek az ilyesfajta színlistákba. Mint látható, 62—9296 között ingadozik a veres/vörös előfordulási aránya a piroshoz képest, összességében pedig megközelíti a 80%-ot. Ennél is nagyobb százalékban alkalmazták a veres/vöröst, közel 9070-ban, amikor egymás után több színnév is feljegyzésre került (Id. a 4. táblázat utolsó, , Felsorolásban" című rubrikáját). Ellenőrzésképpen a Közhasznú Esmeretek Tára (1831-1834) 12 kötetében szintén összeszámoltam a kérdéses színnevek előfordulásait. A vörös előfordulásának a száma itt is szembetűnően magas, az összes (583) előfordulásból 88% — 1296 az egymáshoz képest mutatott arány. Mivel a TörtK-ban szerzőkre lebontva is lehet a szövegekben keresni, kísérletet tettem arra, hogy két különböző szerző színnévhasználatát is összehasonlítsam. A 18. század végének két orvos tudósát vettem górcső alá: Csapó József (1734—1799) és Rácz Sámuel (1744—1807) munkáit. Az előbbi hat szövegéből csupán kettőben utal erre a színtartományra a kérdéses színnevek valamelyikével, míg az utóbbi 33 szövegéből 8-ban találjuk meg a piros és/vagy a veres sz6t. Csaponal az összes (115) előfordulásból 6196 a veres aránya, Rácznál viszont jelentősebb a vörös túlsúlya: az összes (45) találat 8296-a a veres. Annak ellenére tehát, hogy hasonló szakmában tevékenykedtek, eltérő mértékben használták a kérdéses színneveket. Az eltérés
