Seite 77 [77]
OCR
76 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS 2» birtokol , a véréss jelző" negatív jelentést. Hogy ez már az újkorban is így volt, azt az Ars Medica vagy a Herbarium is igazolja, ezekben ugyanis a beteg bőrtónusának (esetleg pl. még a szemeknek") leírására gyakran alkalmazzák a veres/vörös szót, míg az egészséges, rózsás arcszín kifejezésére kizárólag, a virágok (gyógynövények) piros szirmai kapcsán pedig sokszor a biros szót használják. Ugyanakkor a vörös/veres semleges kontextusokban is gyakran szerepel e forrásokban. A Bibliában pl. különböző veres színű jelzővel illetett anyagokról (kőről, fémről, textíliáról), élelmiszerről (étel, bor), állatokról (tehén, ló) vagy éppen ilyen árnyalatú égboltról is olvashatunk (vö. a mai nyelv vörös naplemente szerkezetével). Sőt már a magyar színnevek történeti etimológiáját a 20. század első felében vizsgáló nyelvész, Bartha Katalin is felhívta a figyelmet egy a veres szót pozitívan feltüntető adatra (Id. 1937, 20). Azt a kifejezést ugyanis, hogy valaki a világ veresse — legalábbis egy akkori dialektusban (Id. SzamSz II. 458) — kifejezetten a jó emberekre mondták (vö. ezt az adatot a vígveres moldvai csángó színnévvel, Id. Szentimrei 1981, 304; ill. a mai , piros betűs ünnep" kifejezés következő, 19. századi formájával: , Március 15-e nincs veres betűvel jegyezve a naptárakban [...] s nemzeti ünneppé vált önmagától..." Erdész 1997, 118). Ezen túlmenően sokszor találkozunk a régi szövegekben a szép és a veres/vörös szó összekapcsolásával, pl. a Herbáriumban is azt olvashatjuk egy növény kapcsán, hogy annak , szép veres virága vagyon" (Melius: Herb 207). Erre a 17. század utáni forrásokban még több - itt nem sorolt — példát is lehetne hozni. A 19. század elején még a női szépség fokozását célzó arcbirosítás kapcsán is lejegyzésre került a veres: , Legkedvesebb tzitzomájok Íti. az ,oláh" nőknek], és ékességök [arcukon] a veres szin, mellyet a legszegényebbek is a szépségnek tellyességére legszükségesebbnek tartanak" (Schram 1962a, 45). Azt, hogy a verest nem csupán negatív, hanem értékmentes vagy kifejezetten pozitív dolgok kapcsán is használták egykor, még szebben illusztrálja, hogy a 19. században még a magyar nemzeti zászló piros színét is a vörös jelölte, nem pedig a ma elfogadott piros sz6: 1794: Martinovics Ignác 1794. aug. 14-ei vallomásában kifejtette, hogy a nemzet színéül a zöld-vörös-fehér színt kívánták bevezetni (Pandula 1989, 149) 6 Egy 19. század eleji magyar könyv a boszorkányokat veres szemű asszonyoknak csúfolja (Id. NAGY-VARADI 1814, 392). Ennek hátterében az áll, hogy karikás piros szemtinek, ill. vörös hajúnak képzelték a boszorkányokat, esetleg a macskájukat tartották vörösnek (LEIMGRUBER 2007, 26).
