OCR
70 III. A RÉGI KATEGÓRIAJELÖLŐ: A VERES/VÖRÖS régies nyelvváltozatot beszélnek. A klézsei dialektusban egyrészt a — középkortól önállóan fejlődött és archaikus vonásokban gazdag — ún. déli csángó nyelvjárás, másrészt a — különböző székely családok 18. századi Moldvába telepedését követően terjedő — ún. székelyes csángó nyelv keveredik (Id. Pozsony 2005, 135-136). Mint köztudott, Moldvát archaikus vonásokban gazdag magyar nyelvjárások és kultúra jellemzi, ugyanakkor e terület az elmúlt évszázadokban erős kulturális és nyelvi keveredésnek volt kitéve, vagyis Moldva nem csupán reliktumterület, hanem , átmeneti és ütközőzóna" is, amelynek megvan a maga különálló történeti és nyelvi fejlődése (Iamás Ildikó szíves szóbeli közlése). Annak ellenére azonban, hogy a mai moldvai állapotokat nyilvánvalóan nem tekinthetjük a korábbi évszázadok magyar megfelelőinek, logikus felvetésnek tűnik, hogy a veres szó nyelvi jelentőségét (a kognitív pirost jelölő szerepét) archaikus sajátosságként értékeljünk. Annál is inkább, mert az általam vizsgált magyarországi települések közül egy helyen szintén azt találtam, hogy ott egy-két generációval korábban a vörös/veres és piros közül szintén az előbbi lehetett az elsődleges. Kazáron ugyanis, ahol részben palóc kultúrát találunk, 5 még emlékeznek arra, hogy szüleik, nagyszüleik a piros kategória elnevezéseként nem a piros szinnevet használták (ahogyan ők), hanem a veres szót. Színmintás kísérletem szerint ők azonban már — a mai köznyelvhez hasonlóan — kizárólag a piros szót használják a kategória jelölésére: az itt élő asszonyok ugyanis kivétel nélkül a biros szóval írták le a nekik mutatott pirosas Munsell-minták színezetét. És jóllehet Kazáron már csak a legidősebbek használják a veres szót, az adatközlők mindegyike jól ismeri ezt a színnevet. Általában úgy tekintenek rá, mint ami a ma használt piros színnév régi palóc megfelelője: „— Es azt, hogy vörös, azt mondták régen? — Vörös, mondták a piros a vörös. — És az miben különbözik a piroszól? — A régiek úgy bítták a pirost, nem mondtäk azt, hogy piros. Vörös, veres. Palócosan a vörös, [az] veres. ss À palécsz6 a 17. század óta fordul elő egy — sajátos nyelv- és kultúraváltozattal bíró — magyar táji csoport megkülönböztetésére. Annak meghatározása, hogy pontosan kik a palócok (eredetük, a magyaroktól való különbözőségük, ill. hogy mely területek lakói tartoznak közéjük), történetileg folyamatosan változás alatt állt mind a közvélemény, mind a tudományos kutatás felfogásában, ill. máig sem megnyugtatóan tisztázott. Annyi bizonyos, hogy kultúráját és nyelvét tekintve Kazár az ún. Mátraalja tájegységhez tartozó — általánosan palócnak tartott — falvakkal mutat rokonságot.