Oldal 61 [61]
OCR
60 II. MÓDSZERTAN viszont az okoz bizonytalanságot, hogy milyen mértékű a szóban forgó pirosnak a sárga szín felé való eltolódása, sőt itt még az is kétséges, hogy a szerző valóban ezt a tüzes pirost tekinti-e a legtipikusabb (vagyis az ,igazi”) pirosnak. A szinnevekhez tartozó vizuális színmező kiderítése pusztán szöveges forrásokból tehát igen bonyolult feladat. E tekintetben az sem jelent vigaszt a kutató számára, hogy — tapasztalataim szerint — a színnevek szimbolikus tartalma a lejegyzett színnevek szövegkörnyezetének pontos felderítése révén jobban hozzáférhető az utókor számára, mint a vizuális jelentések. Három különböző - az interneten bárki számára hozzáférhető — elektronikus adatbázis szövegeit tekintettem át: 1. a Magyar Történeti Korpusz több mint huszonnégy ezres szöveggyűjteményét (http://www.nytud.hu/hhe/); 2. a Magyar Elektronikus Könyvtar (http://mek.oszk.hu/) egyes forräsait; 3. és a Magyar Pavilon nevet viselő szépirodalmi szöveggyüjtemenyt (http:// magyar-irodalom.elte.hu/gepesk/corpus/corpus.htm). Az utolsót kivéve ezeknek a korpuszoknak a szöveganyaga kisebb részben a 18. század végéről, nagyobb részben azonban a 19. századból származik. Ami a szövegek jellegét illeti, heterogén összetételűek, főleg azonban ismeretterjesztő/ tudományos céllal íródtak. A hármas számmal jelölt adatbázis viszont kifejezetten 16., 17. és 18. századi anyagokat gyűjt egybe (ugyanakkor sajnos csupán az egyes szövegekbe belekattintva, vagyis egyszerre csupán egy szövegen belül lehet keresni, a teljes együttesben azonban nem), amelyek mindenekelőtt irodalmi szövegek. Később a digitális adatbázisokban való szövegelemző kutatást kiegészítettem további három elektronikus szöveggyűjteményben való vizsgálattal: 4. a Hungaricana Kônyv- és Dokumentumtär (https://library.hungaricana.hu/ hu/) egyes szôvegeivel; 5. az Arcanum Digitälis Tudomänytär (https://adtplus.arcanum.hu/hu/) bizonyos szöveganyagával; és 6. a MTA könyvtárának a , Real-]J" nevet viselő honlapján (http://real-j.mtak. hu/) digitalizált folyóiratok egy részével" Ezekben az adatbázisokban az engem érdeklő színneveket használtam a keresés kulcsszavaiként. Ennek a módszernek is akadnak azonban buktatói és hátrányai. A következőkben Leech, Rayson és Wilson 2001-es összefoglalása alapján utalok néhányra közülük (ld. Biggam 2012, 35). A szöveghalmazok sok esetben nem 5 . Elsősorban 18-19. századi források érdekeltek, de mivel még ezeknek is terjedelmes a számuk, közülük sem az összest tanulmányoztam át. Különösen hasznos forráscsoportnak bizonyultak az általam választott folyóiratok közül a következők: Hasznos Mulatságok (1817—1840), Rajzolatok a társas élet és divatvilágból (1835—1839), Társalkodó (1832—1848) stb.
