Oldal 54 [54]
OCR
I. RECENS VIZSGÁLAT: SZÍNMINTÁS , GYŰJTÉS" 53 leginkább olyan esetekben fordul elő, amikor egy korábban elzárt nyelv nyugati hatásra átveszi a színeknek azt a felosztását, amely a modern világban elterjedt. Az 1970-es években egy polinéziai nyelv kapcsán mutatták ki elsőként, hogy míg az idősebbek a fehéren, a feketén és a piroson kívül csupán az összetett grue kategóriát tartották számon a kék és zöld színtartomány vonatkozásában, addig a középkorosztály már külön-külön színként tekintett a zöldre és a kékre, sőt az ebbe a korosztályba tartozók már a sárgát is önálló színosztályba csoportosították. A legfiatalabbak közül pedig némelyek — nyilvánvalóan azzal összefüggésben, hogy az iskolában angolul is tanultak — még a barnát is elkülönült színként fogták fel (Biggam 2012, 68—69; egy pápua új-guineai nyelv kapcsán hasonlóról számol be Hage-Hawkes 1975, 297). Az európai nyelvek esetében ilyen nagy eltéréseket azonban nem tapasztalhatunk. Saját kutatásaim során legfeljebb csupán azzal a jelenséggel találkoztam, hogy az idősebbek egyazon kategória kapcsán kétféle elnevezést is ismernek, egy olyat, amelyet saját közösségükben még gyerekként tanultak, és amelyet még szüleik használtak az adott kategória jelölésére, ill. egy ettől eltérőt, amelyet viszont már saját gyerekeik, unokáik tanultak az iskolában. Az idős korosztály ez utóbbit a médián keresztül is, mint a kategória hivatalos nevét ismeri meg, éppen ezért már ez a korosztály is ezt tartja a helyes elnevezésnek. (Ezt két színkategória kapcsán figyeltem meg, az egyik a piros, a másik a lila, az előbbiről még lesz szó, az utóbbiról egy külön ennek a problémának szentelt tanulmányomban irtam, Id. Balizs 2013). Ennél sokkal gyakoribb azonban, hogy nem a leggyakrabban hasznalt és mindenki számára közismert színnevek, hanem a pontosításra alkalmazott, különlegesebb (egyrészt olyan értelemben , különleges", hogy csupán alkalmilag elhangzó, másrészt nyelvileg sajátosabb, azaz leginkább bonyolultabb szerkezetű — pl. szrandkorlát-kék — és/vagy hangzású, pl. bézs) színmegjelölések esetében mutat nagy eltéréseket az idősebb generáció tudása és szókészlete a fiatalabbakéhoz képest. Csak hogy saját tapasztalataimból is idézzek példákat, amikor egyszer egy nagymama korú asszonnyal készítettem interjút, kissé zavarba jött, hogy miként azonosíthatná egyesével is az elé tett különböző zöld színmintákat, ezért segítséget kért a munkából éppen hazaérkező lányától. Erre a középkorú asszony nézegette egy darabig a mintákat, majd maga elé kapott egyet közülük, és annyit mondott, hogy az ö gyereke ezt shrekzöldnek* hivja (majd arröl kezdett el beszélni, hogy a mai + Bärsoha nem kérem a beszélgetőpartnereimet arra, hogy minden színminta esetében külön név hangozzék el, tapasztalataim szerint (vagy a feladat félreértése okán, vagy mert nem akarnak rossz színben feltűnni a kutató előtt) mégis sokan törekszenek erre. 15 A Shrek cimmel, 2001-ben bemutatott (a Dream Works Pictures ältal forgalomba hozott) amerikai animäciös film nyomán, amelyben a címszereplőnek a bőrszíne sajátos zöld árnyalatú.
