Page 38 [38]
OCR
4. A PIROS-VÖRÖS PROBLÉMÁRA IRÁNYULÓ EMPIRIKUS KUTATÁSOK 37 aki a francia nyelv két barna színnevét tanulmányozva meggyőzően bizonyította, hogy napjainkban a brun mellett a marron is széleskôrüen elterjedtté vält (Forbes 1979). Kiss Gábort saját bevallása szerint Forbes kérte fel a téma vizsgálatára." Közös kutatásuk három kísérleten alapult. Adatközlőiktől elsőként azt kérték, hogy soroljanak fel írásban színeket (a színnevek gyakoriságának mérése), majd a francia alanyokat megkérték, hogy színmintákon jelöljék be, mit jelöl egyrészt a brun, másrészt a marron. A magyaroktól ugyanezt kérték a biros és a vörös elnevezésekkel kapcsolatban (a színnevek jelentésének, ill. a jelentés kiterjedtségének a beazonosítása). Végül az adatközlők írásban két külön oszlopban soroltak fel olyan tárgyakat, amelyeket egyfelől piros, másfelől vörös színűnek lehet mondani (a színnevekhez kapcsolódó kontextusok kiderítése, Id. Forbes-Kiss 1999, 183). Közel száz — 15 és 25 év közötti — fiatal véleményére alapozva arra jutottak, hogy ma a piros sokkal ismertebb, mint riválisa: a vörös. Fontos észrevételük, hogy a magyar nyelvben még a bordó is megelőzi gyakoriságban a vöröst, továbbá az is, hogy a piros színnév vizuális kiterjedése sokkal nagyobb, mint a vörösé, de utóbbinak a fokális pontja is sajátos, mivel kutatási eredményeik szerint az a sötét liláspiros tartományban található. Azt is megállapították, hogy a legtipikusabb $iros tárgy az alma, a legtipikusabb vörös dolog pedig a vörös haj (Kiss-Forbes 2001, 197). E színnevekkel jelölt árnyalatok különbségéből, valamint abból, hogy vannak olyan tárgyak/dolgok, amelyekhez vagy csak az egyik, vagy csak a másik kapcsolódhat színjelzőként, végeredményben arra következtetnek, hogy a) e két színnév nem tekinthető egymás szinonimáinak; b) nem egészítik ki egymást a jelentésük révén; c) egyik sem foglalja magában a másikat (a kisebbiket a nagyobbik által bekebelező halmazként vagy kategóriaként, Id. Forbes-Kiss 1999, 187). Ezenfelül Kiss a Magyar Nemzeti Szövegtárban (a továbbiakban MNSZ) is megvizsgálta a két színnév gyakoriságát. Azt találta, hogy csak akkor mondhatjuk a magyar nyelv harmadik leggyakoribb színnevének a piros szôt, ha eléforduläsähoz a vöröset is hozzaszamoljuk. Gyakorisagban elsé két helyen B&K hipotézisének megfelelően a fehér és a fekete vegzett (Kiss 2004, 160. A cikk összefoglaläsähoz ld. még egyik koräbbi tanulmänyomat: Bälizs 2011, 27-29). Megemlithetö e helyütt De Bie-Kerekjärtö (2003) rövid cikke is, annak ellenére, hogy az a minket érdeklő két színnév közül csupán a vörössel foglalkozik. De Bie-Kerékjártó szerint az alapszínnév-teória megjelenése, ill. az a tény, hogy a piros szín , különböző nyelvű megfelelőinek fordításaként 3 Ezt a ,Színnevek a különböző nyelvekben és kultúrákban" című alkalmazott nyelvészeti konferenciát megnyitó beszédében mondta (Budapesten, a Kodolányi János Egyetemen, 2018. november 5-én).
