Oldal 34 [34]
OCR
3. ÁLAPSZÍNNÉV-KIVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK 33 tisztán nyelvészeti kritériummá redukáló értelmezése szerint az alapszínnévnek az adott nyelvet beszélő összes személy egyéni dialektusában (idiolektusában) meg kell lennie (Id. Biggam 2012, 29), azaz az alapszínneveknek általánosan ismertnek és használtnak kell lenniük. BEK a kétes esetek tisztázására újabb követelményeket állít fel. A másodlagosnak tekintett kritériumok közül az első, hogy az alapszínneveknek az adott nyelvben azonos ragokkal, kepzökkel, toldalekkal (distributional potential) kell rendelkezniük, pl. az angolban ilyen az -ISH: reddish, whitish, greenish. (Az alapszinneveken tul van még egy olyan színnév az angolban, amelyhez társulhat utóbbi képző, ez pedig az ochre ‘okker’, Id. Földvári 201rs5a.) E követelmény alapján valóban kitüntetett fontosságúnak tűnik a fekete, a fehér és a piros kategória, mert az angol nyelvben csupán a black, a white és a red szóhoz járulhat -EN képző is (Kicsi Sándor 1988a, 44). Hazánkban elsőként Kicsi Sándor András (1991) vizsgálta ebből a szempontból a magyar színneveket. Szerinte az igeképzőknek a megoszlása nyelvünk színelnevezéseit két részre osztja, az egyik csoporttal összefüggésben: a fekeze, a fehér, a piros/vörös szó kapcsán inkább az -ODIK képző használatos és kevésbé az -UL képző, amely inkább a többi színnévnél szokásos. A rózsaszín és a narancssárga szerinte ez alapján nem lehet alapszínnév, mert ezt a két képzőt egyik sem veheti fel. Kicsi Sándor András szerint tovább árnyalja a képet az —Í7; "vvalamilyenné tesz képző, amely a sorban az utolsó alapszínnévvé teszi a /i/áz, hiszen ahhoz ez a végződés nem kapcsolható. Később Tolcsvai Nagy Gábor (2005) — Taylorra (1991) hivatkozva — a kauzatív-inchoatív képzőt és a főnévképző kapcsolódásának lehetőségét említi döntő erejűnek, az előbbi a már említett —UL, az utóbbi pedig a —SÁG/-SÉG képző, amely a narancssárgához semmiképpen sem kapcsolható. B8gK második másodlagos kritériuma szerint azok a színnevek, amelyek egyben egy hasonló színű tárgynak is a nevét adják, , gyanúsak" abból a szempontból, hogy nem lehetnek alapszínnevek (pl. gold, silver, ash). Elismerik, hogy ez a másodlagos kritérium kizárná az angol alapszínnevek sorából az orange színnevet is, de csak abban az esetben, ha az elődleges kritériumok alapján kétséges lenne ennek a színnévnek a státusza (BXK 1991, 6). Ez a kritérium már első hallásra is ellentmondásosnak hangzik; még inkább annak tűnik, ha elfogadjuk, amire pl. Davies (1995) is, akik orosz, japán és amerikai angol színneveket teszteltek (BIGGAM 2012, 28—29). 5 . Akadnak, akik ezt a kritériumot is elutasítják, pl. Crawford szerint nem látható át, hogy milyen alapon releváns ez az alapszínnév-státusz kijelölésében (BIGGAM 2012, 30). Corbett és Davies az orosz és a francia nyelv vizsgálatán keresztül szintén amellett érvel, hogy a színneveknek ez a jellemvonása csak korlátozott lehetőséget nyújt az alapszínnevek kiválasztásában (CORBETT-DAVIES 1995).
