Seite 31 [31]
OCR
30 I. BEVEZETÉS (Saunders-Brakel 1997, 169). A kétnyelvűség azért kifogásolható, mert mint azt az erre vonatkozó későbbi vizsgálatok kimutatták, a két nyelvet, ezáltal a színnevek két különböző rendszerét is ismerő személyeknek a nyelvismeretük ténylegesen jelentős hatással van mind a színosztályozásukra — azaz hogy hány színosztályt különítenek el —, mind az általuk használt színnevek határaira (Id. pl. Caskey-Sirmons-Hickerson 1977). Mások inkább azt kifogásolták, hogy egyes nyelvcsaládok és bizonyos földrajzi régiók túl voltak reprezentálva ebben a 20 példában. A 2) pontban jelzett kutatás ellen főleg az hozható fel, hogy csak egyetlenegy olyan nyelvre hagyatkoztak, amelyet antropológiai terepmunka keretében és , jelentős számú" (substantial number) adatközlő közreműködésével tanulmányoztak (pontosabban ezt a vizsgälatot egyedül Berlin vegezte, ld. Berlin-Kay 1991, 10). A c) pontban említett kutatás során voltaképpen írott szövegeket elemeztek, ill. szötärakban ellenőrizték egyes színnevek jelentését. Ezt a módszert számtalan kritika érte, mivel kevéssé megbízható forrásokból dolgoztak, amelyek közül számtalan elavult és inadekvát volt, ráadásul kritika nélkül elfogadtak elméleti előfeltevésekkel terhes szerzői értelmezéseket is. Általánosabb kritika B8cK módszertanával szemben, hogy a kutatók saját nyelvük színneveire és saját színosztályozásukra, azaz a modern nyugati felfogás szerinti színkategóriákra támasztott elméleti elvárásoknak kívántak megfelelni. Ez elsősorban az univerzalista prekoncepcióban, ill. a Munsell-színminták alkalmazásában és egyáltalában véve a Munsell-féle színrendszer fogalmainak (színezet, telítettség, világosság) tettenérését célzó igyekezetben mutatkozik meg. A modern színelméletek — köztük Munsell színrendszere — csupán a nyugati tudomány által megalkotott konstrukciók, így használatuk már önmagában is befolyásolja, hogy miféle válaszok születhetnek az általuk kreált színminták megneveztetése során." Ezek a kritikák egytől egyig jogosak. Ugyanakkor — mint azt Dedrick is hangsúlyozta — számos terepmunkán alapuló színkutatást végeztek 1969 óta, ezekből pedig az derült ki, hogy végeredményben az összes, saját lakóhelyén kutatott közösség olyan színosztályozással bír, amely részben vagy teljes egészében alátámasztja BS-K elméletét. (Éppen ebben látja a legfőbb okát annak, hogy a színek — szerinte alapjaiban elhibázott — univerzalista szemléletével máig sem sikerült leszámolnia a tudománynak, Id. Dedrick 1998, 184.) , A színminta talán jó eszköz arra, hogy általa a kommunikáció szabatosságát tökéletesítsük a művészet és kereskedelem világában, de szegényes eszköz a természetes nyelvek szemantikájának vizsgálatához" — állítja pl. egy az alapszínnév-teóriát támadó nyelvész (Id. LUCY 1997, 334. Saját fordítás).
