Page 19 [19]
OCR
18 ELÖLJÁRÓBAN a rózsaszín (mint elnevezés és mint színtartomány) körül felmerülő problémákat tárgyalom: a rózsaszín összetétel etimológiáját és mindenkori jelentését, valamint a rózsaszín színtartomány piros kategóriából való kiválását. Azért, hogy közelebb kerülhessünk a rózsaszín szemantikájához, kisebb kitérőt teszek a rózsavirág, ill. a rózsaszín és a piros szóval jelölt színek szimbolikájának az irányába is. (A következőkben a dőlt betűvel szedett színnév mindig a szóra, vagyis az adott szín elnevezésére utal, a normál módon szedett színnév pedig magára a színre, vagyis az adott spektrális színtartományra.) A VI. fejezet kizárólag a piros jelentésére koncentrál. Ezzel kapcsolatban két különböző - de akár egymás mellett is megférő — hipotézist fogalmazok meg. Az első révén azon ltelítettség és világosság tekintetében) széles, a pontos színezet; tekintetében mégis sajátos vizuális mezőt igyekszünk megvizsgálni, amelyet korábban feltételezhetően ezzel a színnévvel neveztek meg. Számos bizonyíték szól ugyanis amellett, hogy elsősorban, ill. legkorábban a rózsaszín-bíbor színmező kifejezésekor lehetett használatos a piros színjelző, vagyis eredetileg nem a vőrös szóval jelölt tartománynál világosabb piros árnyalatok elnevezése volt (mint ahogyan a mai köznyelv piros szavát sokan annak vélik). A második hipotézis a pirosnak — egy konkrét színtartományra vonatkozó jelentésével szemben — az eredeti etimológiájából kiinduló használatát, ill. átvitt értelmű pozitív jelzőként való alkalmazását helyezi előtérbe. Egyes régi források vonatkozásában felmerül ugyanis, hogy a pirost nem kizárólag, ill. nem elsősorban színnévként, hanem inkább átvitt értelmű jelzőként használhatták. Nem csupán amiatt, hogy — mint azt már előttem mások kimutatták — ez a jelző pozitív konnotációkkal bír, hanem azért is, mert a pirulás" folyamatára irányították a figyelmet a , biros" említésével. Végül — a piros szó szemantikájával foglalkozó fejezet után — az értekezésben foglaltak rövid összegzésére teszek kísérletet. Az összefoglalás (VII. fejezet) után kaptak helyet a Me/lékletek. Ezek között az első a terepen általam használt kérdőív (I. melléklet), majd a pirosra színező természetes festőanyagokat, ill. azok legfontosabb jellemzőit veszem sorra. Bár ezek nem tartoznak szorosan a könyv tárgyához, de ismeretük a mondanivaló tekintetében nélkülözhetetlen. (II. melléklet). Ez után egy Rövidítésjegyzék következik, itt különböző szótáraknak, lexikonoknak, egyes 15—18. századi forrásoknak, ill. 5 A tudomäny haromféle szinjellemzét tart sz4mon: szinezet (hue), telitettség (saturation) és vilagossdg (lightness). A szinezet a tulajdonképpeni színt jelöli, hogy piros-e, sárga-e stb. az adott szín. A telítettség fogalma a szín szürkeségétől való távolságát fejezi ki: minél telítettebb egy szín, annál kevesebb szürke komponenst tartalmaz (vagy legalábbis így érzékeljük). A világosság a szín fehér vagy feketéhez való közelségére utal: minél világosabb egy adott szín, annál több fehér, minél sötétebb, annál több fekete komponenst tartalmaz (legalábbis érzet szerint).
