Oldal 16 [16]
OCR
ELÖLJÁRÓBAN 15 másszor különféle széli vagy periférikus árnyalatok elevenedhetnek meg a konkret kommunikációs helyzetben, vagyis akkor, amikor a jelentés a nyelvhasználatban aktuälisan megvalösul (Tolcsvai Nagy 2012, 293; 2017c, 208). A fentebb említett kulcsfogalmak révén tulajdonképpen két különböző szemszögből igyekszünk , rálátást" nyújtani a fizikai piros színtartományra. Egyrészt láttatni kívánjuk azt, ahogyan a színeket észlelő és különböző kategóriákba osztó ember a szóban forgó színtartományhoz elkülönítő és osztályozó képességei révén viszonyul. Ebből a nézőpontból releváns fogalom a kognizív piros. Másrészt a nyelv — pontosabban a szinelnevezések — irányából kiindulva az arra való , rálátást" szeretnénk biztosítani, ahogyan az ember erről a színtartományról kommunikál. Ebből a szemszögből nyer értelmet a kazegóriajelölő színnév fogalma. Az emberi kommunikációban a kategóriajelölő színnév mellett azonban természetesen sok másféle színnév és színt jelölő nyelvi szerkezet is létezik, hiszen a közlés tárgya és annak kifejezési módja is rendkívül változatos lehet. Így például a piros színtartomány esetében a következő tárgyakkal (kommunikálni kívánt információkkal) számolhatunk a különféle beszédhelyzetekben: 1. önmagában a fokális pirossal (azzal a tónussal, amit tipikus pirosnak tart mind a közlő, mind a befogadó); 2. a kognitív pirosba sorolt összes árnyalattal együttesen (a kategória egészével); 3. egy vagy több pirosas árnyalattal (pl. a világos pirosakkal együtt, vagy pl. a téglaszínnel önmagában); 4. a különböző határszíneknek tekinthető tónusokkal (pl. narancspirossal, liláspirossal stb.); 5. valamely növényhez (pl. a rózsához), állathoz (pl. a tehénhez), emberi testrészhez (pl. az archoz), tárgyhoz (pl. a bársonyhoz), jelenséghez (pl. a hajnalhoz) kötött piros tónussal. De térjünk vissza a konkrét vizsgálatokhoz. A szövegkorpuszok színnévhasználatát számba vevő, nyelvtörténeti jellegű, pontosabban a történeti jelentésváltozásokra irányuló kutatásom a piros és veres/vörös szavak mellett mindenekelőtt a verhenyes/ vörhenyes, a rőt, a rózsaszín stb. árnyalatokra, ill. elnevezésekre koncentrálva értékes eredményekhez vezetett. Ezek az eredmények — mint azt látni fogjuk — egyaránt vonatkoznak a biros, vörös, rózsaszín névvel jelölt színek kognitív-nyelvi, kulturális-szimbolikus jelentésére és jelentőségére, ill. az azokban bekövetkező változásokra. A kutatás újszerűségét és egyben legfőbb értékét az adja, hogy — mint azt majd a módszertani fejezetben bővebben kifejtem - két, az eddigi hazai kutatások során teljesen kiaknázatlan vizsgálati eljárást ötvöztem. Egyrészt olyan néprajzi/ antropológiai terepmunkát folytattam, amely nem csupán a mai emberek szóban megfogalmazott ismereteire és véleményére összpontosít, hanem az objektív szín
