Oldal 15 [15]
OCR
14 ELÖLJÁRÓBAN A kognitív kategóriákra vonatkozó sokféle kutatás közül jelen munka nagyban támaszkodik E. Rosch (1975; 1978) megfigyeléseire, ill. a roschi prototípus-elmélet hatására született nyelvészeti felismerésekre is. E. Rosch kategorizációra vonatkozó vizsgálatai szerint a természetes kategóriák egy része biológiailag meghatározott, ide tartoznak a színek is, mivel a színkategóriák minden kultúrában az emberi érzékelés számára kiugró/feltűnő (,szaliens"): színek köré szerveződnek. Méghozzá egyetemesen olyan formán épülnek fel, hogy ezek a színek adják a kategória központi magját, prototípusát (legtipikusabb tagját), amely voltaképpen B. Berlin és P. Kay (1991) híres, a későbbiekben részletesen kifejtésre kerülő hipotézisében az ún. fokális színnel egyezik meg. Rosch megfigyelései szerint a kategóriák megítélésében a prototípus és a hozzá viszonyított hasonlóságbeli távolság a döntő, mivel a prototípus (mint a legjobb példa) mellett fokozatosan helyezkednek el a kategória kevésbé jó példányai. A színek esetében a prototipikusnak feltételezett színárnyalatok reprezentálják legjobban saját kategóriájukat, az ettől egyre eltérőbb árnyalatok pedig egyre kevésbé jól képviselik azt. Ezen elmélet fényében voltaképpen létezik egy vagy néhány piros tónus, amely a piros kategória — biológiai alapú, éppen ezért univerzális (Id. Ragó 2007, 299) — prototípusa, és az ettől való színezetbeli távolság határozza meg, hogy egy adott árnyalatot pirosnak tartunk-e még vagy már inkább más színűnek. (Rosch egyébként azt is állítja, hogy a kategóriák határai egybefolynak, ettől függetlenül azonban a kategóriahatárok azért még szükségszerűen léteznek, ráadásul ,a megismerőfunkciókat jól szolgálja" az éles kategóriahatárokra való törekvés, Id. Ragó 2007, 302, 291). Nyelvészeti megközelítésben — miután a kognitív nyelvészet sikeresen kiterjesztette a roschi, ill. a későbbi prototípus-elméletek (Id. ezeket Eysenck-Keane 1997, 280—281) érvényességét egyebek mellett a szemantikára is — a szavak, így a színnevek jelentését szintén el lehet gondolni fokozatos szervezettségű kategóriaként. A jelentés központi magja a fokális szín, de a színnév jelentése a kevésbé tipikus árnyalatokra is kiterjed. A , használati eseményekben", vagyis amikor a színnevek elhangzanak vagy leírják azokat, a teljes jelentéshálónak csupán egy adott része kerül előtérbe, nyelvészeti szaknyelven: , profilálódik" (a szemantikailag profilált elem, vagy egyszerűbben: a , profil" jelenti ugyanis , az adott nyelvi kifejezés aktuális jelentését”, ld. Tolcsvai Nagy 2017c, 218; 2017a 44). Vagyis egyszer prototipikus, * Azangol salience a fogalmat magyarul gyakran a „szaliencia” vagy a „feltünöseg” szöval forditjäk le, ahogyan arra Tolcsvai Nagy Gábor (értekezésem opponensi bírálatában) volt kedves felhívni a figyelmemet. A nyelvtudományi , feltűnőség" fogalom ugyanakkor nem csak az észlelésre vonatkozik, kognitív nyelvészeti megközelítésben , a fogalmi rendszer mentális folyamataiban és a nyelvi tevékenységben (a szövegben)" is lehet valami feltűnő vagy szaliens (TOLCSVAI NAGY 20178, 47).
