Oldal 641 [641]
OCR
Regulust a karthágóiak követségbe küldik a senazushoz, hogy tárgyaljon a békéről, vagy ha ezt nem tudná kieszközölni, a fogolycseréről, és esküvel kötelezik őt, hogy ha a senatus nem szavazza meg a fogolycserét, visszatér Karthágóba. Azt javasolja a senazusnak, hogy utasítsa vissza mindkét ajánlatot, majd szavának áll és visszamegy Karthágóba, ahol kivégzik. Töredékek 7. A , szakálltalanok" jelentésű latin szó helyes alakja imberbi, nem pedig imberbes. Varro! Színházi előadások című művének V. könyvében ezt a kifejezést találjuk: imberbi iuvenes („szakälltalan ifjak”). Cicero is az imberbum alakot használja, u-val, nem pedig az imberbemet,? a földtörvényről mondott január elsejei beszédeben? is az imberba iuventute („szakälltalan ifjüsäggal”) forma szerepel. Titus Livius azonban műve XVIII. könyvében az egyes számú format imberbis alakban használja. (Charisius, 122. o. Barwick-Kühnert) 8. Ha már ezekről a szokásos mértéket meghaladó dolgokról szót ejtettünk, említsük meg azt a kígyót is, amelyről Titus Livius olyan érdekfeszítően és ékesszólóan ír. Elmondja ugyanis, hogy Afrikában, a Bagrada folyó mellett élt egy akkora kígyó, hogy képes volt távol tartani Atilius Regulus seregét a folyótól. Számos katonát hatalmas szájával ragadott meg, sokakat pedig farkával gyűrűbe csavarva roppantott össze. Mivel a rádobott dárdák nem hatoltak át a bőrén, végül minden oldalról 4a//iszákkal kezdték lőni, így végül elpusztult a sűrűn rázuhogó súlyos kövek alatt. Ezt a kígyót még magánál Karthágónál is félelmetesebbnek tartotta minden cohors és légió. Mivel a kígyó a vizet is beszennyezte vérével, és hullájának dögletes bűze megfertőzte az egész környéket, a rómaiak fel is szedték onnan a táborukat. Livius azt is elmondja, hogy a szörnyeteg 120 láb hosszú bőrét elküldték Rómába. ( Valerius Maximus I. 19.) ! M. Terentius Varro a Kr. e. I. században élt és alkotott a legkülönfélébb tudományágakban. Művei nagyrészt elvesztek, de a római tudományosságra gyakorolt hatása felbecsülhetetlen. ? Cicero: Saját házáról 37. 3 Cicerénak ez a beszéde, amelyet consuli éve (Kr. e. 63) legelején mondott azokkal a reformmegmozdulásokkal összefüggésben, amelyek végül a Catilina-összeesküvésben csúcsosodtak ki, nem maradt ránk. 640
