Oldal 619 [619]
OCR
volt, az is a római tábor mellett vezetett el. Amikor nekivágtak, úgy tűnt, mintha egyenesen a tábor ostromára indulnának. (5) A consul megparancsolta katonáinak, hogy fogjanak fegyvert, és vonuljanak ki vele a sáncok elé, a /egazusoknak, tribunusoknak és a szövetséges csapatok vezetőinek pedig kiosztotta a megfelelő utasításokat. (6) Mind azt bizonygatták, hogy ők megtesznek minden tőlük telhetőt, de katonáikon erőt vett a csüggedés, hiszen egész éjjel nem aludtak sebeik és a haldoklók hörgése miatt. (7) Ha az ellenség hajnal előtt támad a táborra — mondták -—, akkora lett volna a rémület, hogy cserbenhagyták volna még a hadijelvényeket is; most is csak a szégyen tartja őket vissza a megfutamodástól, egyébként úgy viselkednek, mint akiket legyőztek. (8) Ezt hallva a consul jónak látta, hogy személyesen körbejárja a tábort, és szóljon néhány szót a katonákhoz. Ha olyanokra talált, akik vonakodtak fegyvert fogni, rájuk ripakodott: (9) Mit vacakolnak" Ha ők nem mennek ki a tábor elé, az ellenség jön be, és ha a sáncaik előtt nem akarnak harcolni, majd a sátraik előtt lesznek kénytelenek! Aki fegyvert fog és küzd, az vagy győz, vagy nem, (10) de aki egy szál semmiben, fegyvertelenül várja az ellenséget, annak biztos sorsa vagy a halál, vagy a szolgaság. — (11) Pirongatására és szemrehányásaira azt válaszolták, hogy kimerültek a tegnapi csatában, kivéreztek, erejük elfogyott, most pedig még több ellenség jön, mint tegnap. (12) Közben közeledett az ellenséges menet, és akik közelebbről megfigyelhették őket, határozottan állították, hogy a samnisok sánckarókat hoznak magukkal, kétségtelenül azért, hogy sánccal zárják körül a tábort. (13) Erre a consul felkiáltott: micsoda dolog az, hogy leggyávább ellenségüktől eltűrik ezt a szégyent és megaláztatást? (14) ,Még a végén ostromzár alá vesznek bennünket a saját táborunkban, hogy itt haljunk meg szégyenszemre éhhalállal, nem pedig hősök módjára, fegyverrel a kezünkben, ha kell?" Az istenek fordítsák jóra a dolgot — mondta —: ki-ki tegye azt, amit méltónak tart önmagához, (15) de Marcus Atilius consul, ha senki sem követi, inkább egymaga vonul az ellenség ellen és esik el a samnis hadijelvények között, de nem várja meg, amíg körülsáncolják a római tábort. (16) Szavait a /egatusok, tribunusok, az összes lovasturma és a légiók első cohorsainak centuriói mind helyeselték. (17) Ekkor a katonákon is erőt vett a szégyenérzet, nagy nehezen felfegyverkeztek, és kivonszolták magukat a táborból. Elhúzódó, hézagos menetben, leverten, szinte legyőzöttként vonultak az ellenség felé, amely semmivel sem volt bizakodóbb és lelkesebb. (18) A samnisok sorain, mihelyt megpillantották a római hadijelvényeket, az elővédtől a sereghajtókig végigfutott a hír, hogy megtörtént, amitől féltek: a rómaiak kivonulnak, hogy megakadályozzák elvonulásukat; (19) most már nincs kiút, vagy itt kell meghalniuk, vagy a leterített ellenséges holttesteken át kell kivergődniük. 618
