OCR
a fejvesztett menekülés közben lovak és lovasok terültek a földre. (11) Aztán már a légiók hadrendje is összezavarodott. Az élcsapatból sokakat eltiport a s0raikon átgázoló lovak és szekerek rohama, és a rémületük láttán azonnal rájuk támadó gall gyalogság pillanatnyi időt sem hagyott, hogy lélegzethez jussanak vagy visszavonuljanak. (12) Decius rájuk rivallt, hogy hová rohannak, mit remélnek a futástól; a visszavonulóknak útját állta, utánakiabált a menekülőknek. Majd, mivel sehogy sem tudta megállítani hanyatt-homlok futó katonáit, (13) nevén szólította apját, Publius Deciust, és így szólt: , Miért is késlekedem vállalni családunk végzetét? Hisz a mi nemzetségünk osztályrésze, hogy engesztelő áldozatok legyünk az államot fenyegető veszedelmek elhárítására. Itt az idő, hogy felajánljam magammal együtt az ellenséges légiókat áldozatul Tellusnak és a holtak szellemeinek! (14) Azzal Marcus Livius ponzifexet, akinek már a csata előtt meghagyta, hogy maradjon mellette, felszólította, hogy mondja elő neki a szöveget, amelylyel felajánlhatja magát és az ellenség légióit a Ouirisek római népének hadseregéért. (15) Fel is ajánlotta magát, ugyanazzal a könyörgéssel és ugyanolyan öltözetben, mint apja, Publius Decius a Veserisnél, a latin háborúban.! (16) Az ünnepélyes könyörgésekhez még hozzáfűzte: félelmet és futást, veszedelmet és vérontást, az égiek és alvilágiak haragját tereli maga előtt, (17) a megsemmisülés átkával fertőzi meg az ellenség hadijelvényeit és fegyvereit, és ugyanaz lesz a gallok és a samnisok vesztének helye, mint az övé. (18) Miután így elátkozta önmagát és az ellenséget, belevágtatott a gall egységek legsűrűjébe, egyenest az ellenség dárdáiba, és ott esett el. 29. (1) Az ütközet sorsa ezután már szemmel láthatóan nem emberi erőtől függött. Vezérük elvesztése után — ami máskor rémületet szokott kelteni — a menekülő rómaiak megálltak, és újra akarták kezdeni a harcot. (2) A gallok, különösen a consul holttestét körülálló csoport, mintha megzavarodtak volna, célzás nélkül hajigálták el dárdáikat; mások csak álltak kábultan, sem a harccal, sem a meneküléssel nem gondoltak. (3) A másik oldalon Livius pontifex, akit Decius propraetori hatáskörrel ruházott fel, és átadta neki a /iczorokat, azt kiáltozta: győztek a rómaiak, mert a consul végzete beteljesült; (4) a gallok és a samnisok Tellus Anyának és a holtak szellemeinek martalékai, Decius hívja és hurcolja el maga után a magával együtt felajánlott sereget, az ellenséget pedig megszállott rémület kerítette hatalmába. — (5) A rómaiak újrakezdték a csatát, és megjelent mellettük a tartalék csapatokkal Lucius Cornelius Scipio és Gaius Marcius, ! Vö. VIII. 9. 611