Oldal 611 [611]
OCR
között, a szarvast pedig leterítették a gallok. (9) Ekkor felkiáltott a római élcsapat egyik katonája: , Azokra fordul a megfutamodás és a pusztulás, akik között Diana szent állatát leterítve látjátok! Nálunk azonban Mars győzedelmes farkasa ép és sértetlen maradt, hisz emlékezetünkbe idézte, hogy Marstól származunk, és hogy ki alapította Városunkat! (10) A jobbszárnyon álltak a gallok, a balszárnyon a samnisok. A samnisokkal szemben Ouintus Fabius a római jobbszárnyon az I. és III., Decius a balszárnyon a gallok ellen az V. és VI. légiót sorakoztatta fel. (11) (A IL és IV. légió Lucius Volumnius proconsullal Samniumban viselt hadat.) Az első összecsapásban anynyira kiegyenlített volt a küzdelem, hogy ha ott lettek volna az etruszkok és az umberek, akkor a rómaiak a tábornál vagy a csatasorban — bárhol támadtak volna is ezek — biztosan vereséget szenvednek. 28. (1) Jóllehet még egyenlő esélyekkel folyt a harc, és a hadiszerencse még nem döntötte el, melyik félhez pártol, korántsem egyformán alakult a küzdelem a két szárnyon. (2) A Fabius vezette rómaiak inkább védekeztek, mint támadtak, és lehetőség szerint igyekeztek estig elhúzni a küzdelmet. (3) Vezérük ugyanis azon a véleményen volt, hogy a samnisok és a gallok csak az első rohamban vitézek, tehát csak ennyit kell kibírni. Ha az ütközet hosszúra nyúlik, a samnisok harci kedve lassanként alábbhagy, (4) a gallok pedig testileg sem bírják a fáradságot és a hőséget, így hamar kimerülnek: a csata kezdetén több mint férfias erővel küzdenek, a végén azonban már gyengébbek a nőknél is. (5) Így hát katonái erejét a lehető leginkább kímélni akarta, és tartalékolta arra az időre, amikor az ellenség már hagyni szokta magát legyőzni. (6) Az életkoránál és vérmérsékleténél fogva hevesebb Decius már az első összecsapásban bevetette minden erejét. Ugy vélve, hogy a gyalogosok küzdelme lassan halad, (7) lovasságát is harcba szólította, és a legbátrabb ifjak lovaszurmájába vegyülve kérte az ifjúság színe-virágát, hogy támadjanak vele együtt az ellenségre: kétszeres lesz a dicsőségük, ha a csatát a balszárny és azon belül is a lovasság dönti el. (8) Kétszer vetették vissza a gallok lovasságát, és amikor újra nekirugaszkodva, már az ellenség gyalogos sorai közé behatolva folytatták a heves küzdelmet, egy ismeretlen harcmodor keltett rémületet közöttük. (9) Az ellenség fegyveresei ugyanis harci kocsikon és szekereken állva közeledett," roppant lódobogás és kerékzörgés közepette, amitől az ilyen lármához nem szokott római lovak megbokrosodtak. (10) Így szinte pánikszerű félelem szórta szét a győztes római lovasságot, ! Különös, hogy a rómaiakat meglepetésként éri a találkozás a gall harci kocsis alakulattal, hiszen a IV-III. században a gallok körében általános volt ez a harcmodor. 610
