OCR
gondoskodom újabb eladnivalóról! Induljunk innen Romulea városához, ahol ennél nem nehezebb küzdelem, de tekintélyesebb zsákmány vár rátok! (7) A katonák kiárusították a zsákmányt, és még sürgették is vezérüket, hogy vonuljanak Romulea ellen. Itt sem volt szükség sáncokra vagy ostromgépekre: amikor a falak alá vonultak, semmi erő nem űzhette el őket onnan, és a sebtében odatámasztott létrákon ki-ki a legrövidebb úton kúszott fel a bástyákra. A várost bevették és kirabolták. (8) Mintegy 2300 katonát öltek meg, és 6000 embert ejtettek foglyul. (9) A katonák rengeteg zsákmányhoz jutottak, amit most is el kellett adniuk. Ezután, noha nem kaptak semmi pihenőt, a legnagyobb lelkesedéssel vonultak Ferentinum! alá. (10) Itt már több megpróbáltatás és veszély várt rájuk, mert a falakat rendkívül szívósan védelmezték, a város maga pedig sokkal jobban volt erődítve, és természettől is védettebb helyen épült. De a katonák már rákaptak a zsákmányolásra, így aztán nem ismertek akadályt. Mintegy 3000 ellenséges katonát öltek meg a falaknál; a zsákmány a seregé lett. (11) Egyes évkönyvek e városok bevételének érdemeit nagyobbrészt Maximusnak tulajdonítják: ezek szerint Murgantiát Decius, Ferentinumot és Romuleát pedig Fabius foglalta el. (12) Mások az új consuloknak tulajdonítják a dicsőséget, megint mások nem mindkettőnek, hanem csak az egyiknek, Lucius Volumniusnak, mert az ő feladata volt a samnis háború. 18. (1) Míg Samniumban így folyt a háború — akárkinek a vezetésével és jósjeleivel is —, közben Etruriában a samnis Gellius Egnatius vezetésével sok nép fogott össze, hogy félelmetes háborút kezdjen a rómaiak ellen. (2) Az etruszkok majdnem mindannyian a háború mellett szavaztak; a ragály magával sodorta Umbria szomszédos népeit is, sőt gall zsoldoscsapatokat is csalogattak magukhoz segítségül. A hatalmas tömeg a samnisok táborában gyülekezett. (3) Amikor e váratlan mozgósítás híre Rómába érkezett, Lucius Volumnius consul a II. és III. légióval és 15 000 főnyi szövetséges csapattal már elindult Samniumba. Ezért úgy döntöttek, hogy Appius Claudiust küldik Etruriába a lehető leghamarabb. (4) Két római légió ment vele, az I. és a IV., valamint 12 000 főnyi szövetséges sereg. Táborát az ellenség közelében állította fel. (5) A consul gyors megérkezésének fő hozadéka az volt, hogy Etruria néhány népét, amelyek már-már a fegyverfogást fontolgatták, a római névtől való félelem visszariasztotta a háborútól, egyébként azonban semmi átgondolt vagy szerencsés vállalkozást nem hajtottak végre a vezérlete alatt. (6) Sokszor bocsát! Nem azonos a hasonló nevű hernicus várossal. Egyes kutatók Forentummal (vö. IX. 20. 9) azonosítják. 597