Oldal 597 [597]
OCR
kért a rómaiakkal; mindent megpróbáltak, hátha sikerül saját erejükből végigvinni ezt a hatalmas háborút, (5) legfeljebb szomszédaiktól kértek jelentéktelen segédcsapatokat. Békéért folyamodtak a rómaiakhoz, mert a háborút nem bírták tovább erővel; majd ismét megkezdték a harcot, mert nyomasztóbb volt a béke a szolgaságban, mint szabadságban a háború. (6) Egyetlen és utolsó reményüket az etruszkok jelentik. Tudják, hogy az etruszkok Itália fegyverben, vitézben, kincsekben leggazdagabb népe; szomszédaik a vasban-fegyverben született gallok, ez a természetétől fogva is, de a rómaiak ellen különösen harcias nép, akik joggal dicsekednek azzal, hogy leigázták a rómaiakat, és azok aranyért váltották meg magukat. (7) Ha van az etruszkokban annyi bátorság, mint egykor Porsennában és őseikben volt, semmi sem hiányzik ahhoz, hogy a rómaiakat teljesen kiszorítsák a Tiberisen inneni területről," és arra kényszerítsék, hogy saját megmaradásukért küzdjenek, ne pedig Itália számára elviselhetetlen egyeduralmukért. (8) Most itt van nekik egy harcra kész, felszerelt, zsolddal is ellátott samnis hadsereg, amely kész azonnal követni őket, még ha Róma ostromára indulnak is. 17. (1) Míg ezek Etruriában ilyen fennhéjázó beszéddel lázítottak, országuk lángokban állt a hátuk mögött. Publius Decius ugyanis, amikor felderítői jelentették a samnis sereg elvonulását, összehívta a haditanácsot, és így beszélt: , Miért csak a földeken vonulgatunk, faluról falura hódítva? (2) Miért nem támadunk meg erődített városokat? Samniumot már nem védelmezi hadsereg: csapataik kivonultak a területről, és önként ítélték magukat számkivetésre." (3) Minthogy szavaival mindnyájan egyetértettek, a jól megerődített Murgantia város ostromára indult. A katonákban vezérük iránti rajongásuk és az a remény, hogy így nagyobb zsákmányra tehetnek szert, mint a földeken portyázva, akkora lelkesedést keltett, hogy egy nap alatt rohammal bevették a várost. (4) Itt 2100 samnist kerítettek be és ejtettek foglyul, és igen tekintélyes zsákmányhoz jutottak. Decius, hogy a nehéz málha ne akadályozza a menetelést, összehívatta katonáit, és így beszélt hozzájuk: (5) , Megelégedtek ezzel az egyetlen győzelemmel és ennyi zsákmánnyal? Nem kellene inkább bátorságotokhoz szabni reményeiteket? Most, hogy a számtalan csatában szétvert samnis légiókat még hazájukból is kiűztétek, a tiétek minden városuk és a városokban hátrahagyott minden érték. (6) Adjátok el ezt a holmit, és a haszon reményével csábítsátok a kereskedőket arra, hogy szegődjenek seregünk nyomába, én meg máris 1 Etruszk oldalról nézve. 596
