Seite 595 [595]
OCR
akik vele lovagoltak ki az első vonalba, hogy induljanak a lovassághoz, és buzdítsák őket: (11) Ha emlékeznek olyan esetre, amikor az állam sorsa a lovasságtól függött, akkor most szedjék össze erejüket, és így bizonyítsák rendjük legyőzhetetlen dicsőségét! A gyalogosok harcában az ellenség mozdulatlanul helytáll, (12) így a rómaiak már csak a lovasság támadásában bizakodhatnak. — Magát a két ifjút is név szerint szólította meg, egyformán nyájasan, elhalmozva őket dicsérettel és ígéretekkel. (13) Mivel azonban tartani lehetett tőle, hogy ez a rohamkísérlet sem vezet sikerre, úgy vélte, hogy ahol az erő csődöt mond, ott ésszel kell boldogulni. (14) Megparancsolta /egazusának, Scipiónak, hogy vonja vissza a csatasorból az I. légió Jaszazusait, a lehető legnagyobb titokban vigye őket kerülőúton a szomszédos hegyekbe, majd egy takarásban lévő lejtőn hatoljanak fel a magaslatokra, és hirtelen jelenjenek meg az ellenség hátában. (15) A íribunusok vezetésével váratlanul a hadijelvények elé száguldó lovasok nem sokkal kisebb felfordulást okoztak saját soraikban, mint az ellenség között. (16) A samnis csatasor rendíthetetlenül állta a nekik vágtató lovaszurmák rohamát, lehetetlen volt bárhol is visszanyomni vagy áttörni. A lovasok a sikertelen vállalkozás után visszahúzódtak a hadijelvények mögé, és kivonták magukat a harcból. (17) Erre az ellenség harci kedve alaposan megnőtt. Az első vonal nem is bírta volna a hosszúra nyúlt küzdelmet és a samnisoknak az önbizalomtól megsokszorozódó erejét — ám ekkor a consuw/ parancsára a második vonal lépett az első helyébe. (18) A pihent erők megállították a már-már előretörő samnisokat, akiket a hegyeken a legjobbkor feltűnő hadijelvények és a felhangzó csatakiáltás nemcsak valóságos félelemmel rémítettek meg. (19) Fabius ugyanis felkiáltott, hogy megétkezett tiszttársa, Decius, mire a katonák is ujjongani kezdtek örömükben, hogy itt van a másik consul, itt vannak a légiók. A rómaiak számára hasznos tévedés a samnisokat fejvesztett félelemmel töltötte el: (20) ugyancsak megijedtek, hogy az újonnan érkezett, pihent sereg legyűri majd őket, hiszen már kimerültek. (21) Minthogy csapataik szétszóródva menekültek, kevesebbet vágtak le közülük, mint ilyen nagy győzelemnél várni lehetett. 3400 volt az elesettek száma, a foglyoké mintegy 830, a zsákmányolt hadijelvényeké pedig 23. 15. (1) Az apuliaiak csata előtt egyesültek volna a samnisokkal, ha Publius Decius consul Maleventumnál nem üt velük szemben tábort, ütközetre nem kényszeriti és szét nem veri őket. (2) Ez a csata is inkább futásba, mint vérengzésbe torkollott: 2000 apuliait öltek meg. Decius nem is vette többé komolyan ezt az ellenséget, hanem Samniumba vezette légióit. (3) Itt a két consuA sereg, más-más irányban vonulva, öt hónap alatt mindent elpusztított. (4) Decius 45, a másik consul 86 helyen ütött tábort. (5) Nemcsak a sáncok és árkok nyomai maradtak 594
