OCR
(14) À dictaton tisztét letevô Marcus Valeriust consul választották. Egyes tudósítások szerint megválasztása úgy történt, hogy nem is pályázott, sőt jelen sem volt, és a választógyűlést egy inzerrex vezette. Abban azonban minden forrás egyetért, hogy Appuleius Pansával együtt viselte a consuli tisztséget. 6. (1) Marcus Valerius és Quintus Appuleius consulok idejében [300] elég békés volt a külpolitikai helyzet. Az etruszkokat nyugalomra kényszerítette háborús vereségük és a fegyverszünet. (2) A sok éven át rájuk mért vereségekkel megfékezett samnisoknak sem volt még okuk, hogy megbánják a nemrég kötött szerződést. (3) Rómában is nyugodtabb volt a köznép, mintegy tehermentesült a város, mivel a sokaság nagy részét a co/loniákba küldték. De hogy mégse legyen minden téren teljes a nyugalom, Quintus és Gnaeus Ogulnius ne&pzribunusok viszályt szítottak a polgárság patrícius és plebejus vezetői között. (4) Minden alkalmat megragadtak, hogy a köznép előtt vádaskodjanak az atyák ellen, és miután egyéb kísérleteiket nem koronázta siker, olyan vállalkozásba kezdtek, amely nem az aljanépet tüzelte fel, hanem a köznép vezetőit: (5) azokat a plebejusokat, akik mär consulsägot viseltek és diadalmenetet tartottak, és minden tisztséget elértek, kivéve a papi méltóságokat, amelyeken még nem osztozhattak a patriciusokkal. (6) Tehät törvenyjavaslatot terjesztettek elö, hogy az eddigi négy augur és négy pontifex mellé, akiknek a számát úgyis éppen növelni akarták, válasszanak még öt augurt és négy pontifexet — mindet a köznépből. (7) Nem találom az okát, hogy hogyan csökkenhetett az auguri testület létszáma négyre — hacsak nem haltak épp meg közülük ketten -, hisz közismert, hogy a augurok számának páratlannak kell lennie, hogy a három ősi törzsnek, (8) a Ramnesnek, Titiensesnek és Luceresnek! mind meglegyen a maga augurja, vagy ha többre van szükség, mindegyik törzs papjainak számát ugyanannyival kell megszorozni. Így is tettek, amikor a négyhez még ötöt választottak, és így számukat kilencre — azaz törzsenként háromra — egészítették ki. (9) De minthogy a testületet a köznépből kellett volna kiegészíteni, az atyák ezt éppúgy nehezményezték, mint annak idején, amikor azt kellett látniuk, hogy a consuli méltóság mindenki prédája lesz. (10) Úgy tüntették fel a dolgot, mintha ez inkább az isteneket és nem őket magukat érintené: az istenek majd gondoskodnak róla, hogy ne szennyezzék be szent szertartásaikat; ők maguk csak azt kívánják, hogy emiatt ne érje szerencsétlenség az államot. ! A római nép a hagyomány szerint három törzs (fribus), a Ramnes, Tities és Luceres egyesüléséből keletkezett. Lásd az I. 13. 8 jegyzetét. 584