Oldal 584 [584]
OCR
és alig lehetett visszatartani, hogy futva ne induljon rohamra. Lelkesedésüket éppúgy növelte a bosszúvágy a nemrég elszenvedett vereségért, mint az egyre elkeseredettebbé váló küzdelem mind jobban kivehető zaja. (3) Egymást sürgették tehát, és gyorsabb haladásra buzdították a jelvényhordozókat. A. dictator azonban, minél inkább látta rajtuk az igyekezetet, annál inkább visszafogta és lassúbb haladásra kényszerítette a menetoszlopot. (4) Ezzel szemben az etruszkok, akik az összecsapás kezdetén kivonultak, már teljes számban ott voltak az ütközetben. A dictatorhoz egyre-másra érkeztek a hírnökök, hogy az etruszkok az összes légiójukat harcba vezényelték, és a rómaiak már nem tudnak sokáig ellenállni. Egy magaslatról lenézve maga is meggyőződhetett az őrség szorongatott helyzetéről. (5) De szilárdan bízott abban, hogy a /egazus még bírja egy ideig, ő pedig elég közel van ahhoz, hogy megmenthesse; a lehető legjobban ki akarta fárasztani az ellenséget, hogy aztán pihent erőivel lecsapjon rá. (6) Bár lassan nyomult előre, már megfelelően kicsi volt a távolság egy rohamhoz, legalábbis a lovasság számára. Elöl a légiók haladtak hadijelvényeik alatt, hogy az ellenség ne gyanítson semmi cselt vagy váratlan meglepetést. A dicíator azonban térközöket hagyott a gyalogos egységek között, hogy ezeken át a lovasságnak útja nyíljon a támadásra. (7) Abban a pillanatban, amikor a gyalogság csatakiáltása felharsant, a sorok között előviharzó lovasság is rárontott az ellenségre, amelyet egyszeriben rémület fogott el, hiszen hadrendjük nem volt alkalmas egy lovasroham feltartóztatására. (8) Így, bár majdnem elkésve érkezett a segítség a csaknem körülzárt rómaiaknak, most teljesen felmentette őket a további küzdelemtől. Friss csapatok vették át a harcot, amely már nem tartott sokáig, és eredménye sem lehetett kétes. (9) A szétvert ellenség visszamenekült a táborába, de ott is meghátráltak az utánuk benyomuló rómaiak elől, és a tábor túlsó szélén zsúfolódtak össze. (10) A szűk kapukban összetorlódtak a menekülők, sokan felkapaszkodtak a töltésre és a palánkra, hátha így fentről sikeresebben védekezhetnek, vagy átmászhatnak valahogy és elmenekülhetnek. (11) Egy ponton a töltés rosszul volt ledöngölve, így a rajta állók terhe alatt az árokba omlott. Erre az etruszkok azt kiabálva, hogy maguk az istenek nyitják meg előttük a menekülés útját, kitörtek, sokkal többen fegyver nélkül, mint fegyverrel. (12) Ebben a csatában a rómaiak újra megtörték az etruszkok erejét. A dictator azzal a feltétellel, hogy seregét ellátják egyévi zsolddal és két hónapra elegendő gabonával, megengedte, hogy Rómába küldjék békét kérő követeiket. (13) A békét nem kapták meg, de két évre szóló fegyverszünetet kötöttek velük. A dictator diadalmenetben tért vissza a Városba. Egyes történetírók szerint a dictator minden emlékezetes ütközet nélkül teremtett nyugalmat Etruriában, mindössze azáltal, hogy Arretiumban véget vetett a belső villongásoknak, és a Cilnius nemzetséget összebékítette a köznéppel. 583
