Oldal 562 [562]
OCR
hajítódárdával felszerelve. De minden nyelvtudásnál, minden álruhánál és szerszámnál több védelmet biztosított nekik az, hogy senki el nem tudta képzelni, hogy egy idegen nekivág a Ciminus rengetegének. (7) Állítólag eljutottak egészen a camerinumi umberekig, ahol a római már be mert mutatkozni, és amikor az ottani senatus elé vezették, a consul nevében tárgyalt velük a szövetségi és barátsági szerződésről. Ezután nyájasan megvendégelték őt, és megüzenték vele a rómaiaknak: (8) ha seregük erre vonul, harmincnapi élelmet bocsátanak rendelkezésükre, és a camerinumi umberek ifüsäga fegyverben värja a parancsukat. (9) A consul, amint megkapta az üzenetet, este az első őrségváltáskor előreküldte a málhát, mögötte útnak indította a légiókat is, maga pedig a lovassággal helyben maradt. Másnap kora hajnalban a erdő peremén felállított ellenséges előőrslánc elé lovagoltak, (10) és jó ideig lekötötték az ellenség figyelmét. Ezután visszatértek a táborba, majd a túlsó kapun távoztak onnan, így még az éj beállta előtt utolérték a gyalogos sereget. (11) Másnap hajnalban a cozisu/ már fel is ért a Ciminus-hegy gerincére. Megszemlélte innen Etruria termékeny síkságait, majd nekieresztette katonáit. (12) Már tömérdek prédát hajtottak el, amikor útjukat állták az etruszk földművesekből az ottani vezetők által sebtében összetoborzott csapatok, de olyan szervezetlenül, hogy a zsákmányolás megtorlása helyett jóformán maguk is zsákmányul estek. (13) A rómaiak egy részüket levágták, a többit megfutamították, széltében-hosszában végigpusztították a vidéket, majd mindenféle zsákmánnyal megrakodva, győztesen tértek vissza táborukba. (14) Épp ekkor hozta meg ide öt követ és két népéribunus Fabiusnak a senatus üzenetét," hogy ne keljen át a Ciminus rengetegén. Örömmel hallották, hogy elkéstek, már nem tudják megakadályozni a háború folytatását, és a győzelem hírével tértek vissza Rómába. 37. (1) A consul ezzel a hadjárattal nem vetett véget a háborúnak, inkább még jobban kiterjesztette. A pusztítás ugyanis érzékenyen sújtotta a Ciminus-hegy lábánál elterülő vidéket, és a felháborodás nemcsak Etruria népeit állította talpra, hanem a szomszédos Umbria lakosait is. (2) Így aztán Sutriumnál olyan hatalmas hadsereg gyűlt össze, mint még soha. Most már nemcsak hogy az erdőn kívül ütötték fel táborukat, de úgy égtek a harci vágytól, hogy csapataikat az első ! Livius tudésitäsänak hiteléhez férhet némi kétség. À néprribunusoknak az lett volna a szerepe, hogy hatalmuknál fogva kényszerítsék a hadvezért az utasítás megtartására — kiküldetesük megsem egészen érthető, hiszen hatalmuk csak Róma egymérföldes körzetében volt érvényes. 561
