OCR
sebet, nem egykönnyen tudtak följebb nyomulni, hogy kézitusát kezdjenek, és hajítófegyverek híján a távolból sem tudták folytatni a küzdelmet. (6) Ott álltak kitéve a találatoknak, mivel már semmi nem védte őket eléggé, néhányan már meg is hátráltak, amikor a Aastatusok és a princepsek kardot rantva ujabb csatakiáltással rátámadtak megingott, bizonytalan hadrendjükre. (7) Rohamuknak az etruszkok nem tudtak ellenállni, és sarkon fordulva, fejvesztett futással menekültek táboruk felé. Csakhogy a római lovasság a mezőn át keresztben elébe vágott a menekülőknek, akik erre a tábor helyett a hegyek felé futottak tovább. (8) A majdnem fegyvertelen, sebekkel borított sereg végül a Ciminus rengetegébe! vette be magát. A rómaiak, miután sok ezer etruszkot levágtak és 38 hadijelvényüket megszerezték, az ellenséges tábort is hatalmukba kerítették, hatalmas zsákmánnyal együtt. Csak ezután gondolkodtak el az ellenség üldözésén. 36. (1) A Ciminus rengetege akkoriban még járhatatlanabbnak és félelmetesebbnek számított, mint nemrégiben a germán erdők,? és addig még a kereskedők is messze elkerülték. Szinte senkinek nem fűlött a foga hozzá, hogy ide behatoljon, kivéve magát a vezért; a többiek még nem felejtették el a caudiumi vereséget. (2) Végül a jelenlévők egyike, a consul fivére — van, aki szerint Fabius Kaesénak hívták, mások szerint Gaius Claudiusnak, és csak az anyjuk volt közös a consullal? — felajánlotta, hogy elmegy felderítő útra, és hamarosan mindenről biztos értesüléseket szerez. (3) Caerében nevelkedett, vendégbarát családnál, megismerte az etruszk kultúrát, és alaposan elsajátította a nyelvet is. Tobb szerzénél olvasom, hogy akkoriban éppoly általános szokás volt a római gyerekeket etruszk, mint ma görög nevelésben részesíteni, (4) de valószínűbb, hogy ez a férfi, aki ily merész álcázással vegyült el az ellenség között, különlegesen jól ismerte őket. Azt mondják, egyetlen szolga kísérte, aki vele együtt nevelkedett, így szintén jártas volt a nyelvben. (5) Indulás előtt csak annyit tudakoltak meg, nagyjából milyen a vidék, amelynek nekivágnak, és mi a neve az ottani népek vezetőinek, nehogy beszélgetés közben lelepleződjenek, ha nem tudnak valami közismert dolgot. (6) Pásztornak öltözve indultak el, paraszti eszközökkel, sarlóval és két-két gall ! A mai Monti Cimini körül elterülő erdőségek az ókorban valószínűleg a mostaninál is nagyobb kiterjedésűek voltak. ? À germániai erdőségekről Caesar Ga// háborújában (VI. 25-28.) meg leginkäbb mäsodkézből származó, mesés értesülések olvashatók. Kr. e. 38-37-ben Agrippa, majd 25-ben M. Vinicius kelt át a Rajnán — Livius IX. könyvének keletkezéséhez ez utóbbi hadjárat esik a legközelebb, így szerzőnk erre gondolva említheti meg Germániát. 3 A kéziratok — talán szövegromlás folytán, talán nem — a M. Fabius névváltozatot is megemlítik. 560