Seite 397 [397]
OCR
közben minden földet végigpusztítva, hadijelvényeikkel a Porta Collináig nyomultak előre. (3) A Városban roppant riadalom támadt. Fegyverbe kiáltották a polgárokat, mindenki rohant a falakra és a kapukhoz, és a lázadástól végre a háború felé fordultak: kinevezték diczaforrá Titus Quinctius Cincinnatust, (4) aki lovassági főparancsnokká Aulus Sempronius Átratinust jelölte ki. Ennek hírére — olyan félelmetes volt már a tisztség neve is — az ellenség azonnal viszszahúzódott a falak alól, és a római ifjúság is vonakodás nélkül jelentkezett a dictator rendeletére. (5) Míg Rómában a sereget sorozták, az ellenség az Allia folyótól nem messze ütötte fel táborát, és innen kiindulva széltében-hosszában dúlta a földeket. Egymás között azzal hencegtek, hogy Róma számára végzetes helyet vettek birtokukba: (6) a rómaiak éppen olyan rémülten fognak innen menekülni, mint a gall háborúban, hiszen ha már a hely nevével jelölt baljós naptól is annyira félnek, Allia napjánál még jobban elborzasztja majd őket maga az Allia, roppant vereségük emlékezetes helye;" minden bizonnyal az ordítozó, vad külsejű gallok látomása rémlik majd fel szemük és fülük előtt. (7) Ilyen hiúságokról való hiú képzelgéseket forgatva magukban, minden reményüket a hely baljós voltába vetették. A rómaiak azonban jól tudták, hogy a latinok, bárhol kerülnek is szembe velük, ugyanazok, akiket a Regillus-tónál legyőztek, és 100 évig tartó békében uralmuk alatt tartottak. (8) Tudták azt is, hogy a vereségükről elhíresült hely inkább a gyalázat emlékének eltörlésére fogja biztatni őket, nem pedig félelmet kelt majd bennük, hogy van olyan föld, ahol a sors akaratából nem győzhetnek (9) — sőt ha maguk a gallok kerülnének szembe velük ugyanott, azok ellen is úgy küzdenének, ahogy Rómában harcoltak hazájuk visszaszerzéséért, vagy másnap Gabii alatt, amikor tettek róla, hogy a Róma falai közé benyomult ellenségből egy se maradjon életben, aki megviheti az otthoniaknak sikereik és bukásuk hírét. 29. (1) Ilyen hangulatban érkezett az Allidhoz a két sereg. A romai dictator, amikor a hadrendben álló, harcra kész ellenségtől látótávolságba érkezett, így szólt: , Látod-e, Aulus Sempronius? Ezek a baljós helyben bíznak, azért az Allia mellett sorakoztak fel. Ennél biztosabb támaszt és nagyobb segítséget ne is adjanak nekik a halhatatlan istenek! (2) Te azonban bízz fegyvereinkben és bátorságunkban, és vágtában rohamozd meg csatasoruk közepét! Ha majd megzavarodnak és pánikba esnek, én is rájuk rontok a légiókkal. Istenek, szerződésünk tanúi, ! Az alliai vereség (lásd V. 38) napját hivatalosan balszerencsés előjelű napnak nyilvánították (VI. 1. 11-12). 396
