Oldal 189 [189]
OCR
érte őket, és mind egy szálig lekaszabolta. (6) A győzelem után visszavonta seregét az Oszlophoz! - így nevezik a helyet -—, és tábort ütött. A másik consul, miután az ellenséget elűzték Róma falai alól, és a veszély megszűnt, maga is elhagyta a Várost. (7) Így aztán a consulok két oldalról törtek be az ellenséges területekre, és egymással vetekedve pusztította az egyik a volscusok, a másik az aeguusok földjét. A legtöbb történetíró művében azt találom, hogy Antium abban az évben elpártolt; Lucius Cornelius consul vezette ellene a háborút, és elfoglalta a várost. Bizonyosat nem merek állítani, mivel a régebbi szerzők erről nem tesznek említést. 24. (1) Alig fejeződött be ez a háború, az atyäkban märis a ¢ribunusok elleni haború keltett félelmet. Ezek hangosan bizonygatták, hogy rosszhiszeműen tartják távol Rómától a hadsereget, csak a törvényjavaslatot akadályozzák ezzel; ők azonban változatlan elszántsággal keresztülviszik, amire vállalkoztak. (2) Lucius Lucretius városi praefectus mégis elérte, hogy a íribunusok kezdeményezését a consulok visszatéréséig elodázzák. (3) Volt azonban újabb ok is a zavargásra. Aulus Cornelius és Ouintus Servilius guaeszorok törvénybe idézték Marcus Volsciust, mert bebizonyosodott, hogy hamis tanúvallomást tett Kaeso ellen.? (4) Sok bizonyíték merült fel arra nézve, hogy Volscius bátyja attól fogva, hogy megbetegedett, soha többé nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, de még csak fel sem kelt betegágyából, hanem többhónapos szenvedés után halt meg; (5) sőt abban az időszakban, amelyet a tanú a bűncselekmény időpontjául megjelölt, Kaesót sem láthatták Rómában: katonatársai tanúsították, hogy velük együtt állandó szolgálatban volt, és soha nem is tért haza szabadságra. Ha nem így van, álljon Volscius magánszemélyként bíró elé? — javasolták többen. (6) Mivel Volscius nem mert bíró elé állni, az egybevágó tények éppoly bizonyossá tették Volscius elítéltetését, mint amilyen Kaesóé volt Volscius tanúságtétele alapján. (7) A tribunusok késleltették az ügyet. Addig nem engedik — mondták -, hogy ! Egy hegykiszögellést neveztek így Tusculum közelében. ? Vö. III. 13. A főbenjáró perben való hamis tanúzás vádja parricidiummal, azaz hazaárulással, rokongyilkossággal volt egyenértékű, így az ilyen vádakat kivizsgáló guaeszorok (quaestores parricidii) hatáskörébe tartozott. 3 Azaz a sponsio nevű eljárást ajánlották Volsciusnak. Ennek a lényege az, hogy a szemben álló felek magánúton megegyeznek, hogy döntőbíróhoz fordulnak, mindketten nagy pénzösszeget helyeznek letétbe, és akit a bíró vesztesnek nyilvánít, annak pénze a másiké lesz. 188
