Oldal 186 [186]
OCR
akkor még magánszemély volt, amikor a népet feleskették. (5) De akkor még nem terjedt el az istenek semmibe vételének szokása, amely korunkban uralkodik, és az emberek nem értelmezték át az esküt és a törvényeket a maguk érdekei szerint, hanem ők szabták azokhoz saját életüket. (6) A íribunusok tehát, látva, hogy semmi reményük sincs a dolog megakadályozására, a hadsereg kivonulását igyekeztek elodázni — már csak azért is, mert kiszivárgott, hogy az augurokat is kirendelték a Regillus-tóhoz, hogy felszenteljenek egy helyet, ahol jósjelkérés után népgyűlést lehet tartani, és mindazt, amit a ribunusi hatalom nyomása alatt megszavaztak Rómában, ezen a gyűlésen új szavazással visszavonhatják: (7) valamennyien a consulok akarata szerint szavaznak majd; a fellebbezési jog ugyanis csak a Város egymérföldes körzetében érvényes, és a íribunusok, ha odamennének is, éppúgy, mint a többi polgár, a consuli hatalomnak volnának alávetve." (8) Mindez nem csekély félelmet keltett, de leginkább az rémítette meg az embereket, hogy Ouinctius gyakran mondogatta: ő nem fog consulválasztó gyűlést tartani, mert az állam betegsége nem olyan természetű, hogy szokványos gyógymódokkal segíteni lehetne rajta; a köztársaságnak dictatorra van szüksége, hogy aki megkísérli felforgatni az államrendet, tudja meg, hogy a dictator szava ellen nincs fellebbezés.? 21. (1) A senatus a Capitoliumon ülésezett; oda érkeztek a íribunusok is a felbolydult köznéppel. A sokaság nagy kiáltozással hol a consulok, hol az atyák pártfogásáért könyörgött; a consulazonban megmaradt elhatározásánál, míg csak a tribunusok meg nem ígérték, hogy alávetik magukat a senazus akaratának. (2) Majd amikor a consul előterjesztést tett a íribunusok és a köznép követeléseiről, a következő senatusi határozatokat hozták: sem a íribunusok nem terjesztik be a javaslatot az év folyamán, sem a consulok nem viszik ki a hadsereget a Városból; a későbbiekre nézve pedig a senatus úgy foglal állást, hogy a hivatali tisztségek meghosszabbítása és ugyanazon íribunusok újraválasztása az állam érdeke ellen való. (3) A consulok elfogadták az atyák döntését, a ribunusokat azonban a consulok tiltakozása ellenére újraválasztották. Az atyák, nehogy engedményt tegyenek a köznépnek, maguk is újra consullá akarták választatni Lucius Ouinctiust. Nem hallottak még abban az évben olyan dörgedelmes beszédet a consultól, mint amit erre mondott. (4) , Meglepő ezek után, ha tekintélyeteknek nincs súlya a köznép ! A íribunusi hatalom, mint békés, polgári intézmény, csak Róma városára és annak közvetlen környezetére terjedt ki. A consulok ezzel szemben katonai hatalommal is rendelkeztek, amelynek értelemszerűen nem volt ilyen térbeli megkötése. ? Vö. II. 18. 8. 185
