Oldal 178 [178]
OCR
(8) Közöttük volt Kaeso apja, Lucius Quinctius is, mellekneven Cincinnatus; ő azonban nem ismételgette a dicséreteket, hogy ne szítsa ezzel is a gyűlöletet, csak azt kérte, hogy kegyelmezzenek fia ifjúi eltévelyedésének; könyörgött, bocsássanak meg fiának az ő kedvéért, aki sem szóval, sem tettel nem vétett soha senkinek. (9) De egyesek vagy szégyenérzetből, vagy félelemből nem hajlottak a könyörgésre, mások a maguk és hozzátartozóik bántalmazását panaszolva olyan kegyetlen választ adtak, hogy az már előre sejteni engedte ítéletüket. 13. (1) Az általános gyűlöleten kívül még egy vád nehezedett Kaesóra. Marcus Volscius Fictor! néhány évvel korábbi népzribunus tanúvallomást tett arról, (2) hogy nem sokkal a városi járvány pusztítása után a Suburán összetalálkozott egy ott garázdálkodó, fiatalokból álló bandával. Verekedés támadt, amelyben Volscius bátyját, aki még jóformán fel sem épült a betegségből, Kaeso egy ökölcsapással leütötte; (3) ő a karjában vitte haza félholt testvérét, aki nemsokára meg is halt, nyilván az ütéstől; az előző évek consuljai azonban nem adtak számára lehetőséget ennek a szörnyű gaztettnek a megtorlására. Volscius hangos vádjai annyira felbőszítették az embereket, hogy Kaesót a nép kis híján meglincselte. (4) Verginius megparancsolta, hogy tartóztassák le és verjék bilincsbe a vádlottat. A patríciusok erőszakra erőszakkal feleltek. Titus Ouinctius azt hangoztatta, hogy akit főbenjáró bűn vádjával bepereltek, és aki fölött rövidesen ítélkezni fognak, azt nem szabad bántalmazni, amíg ki nem hallgatják és el nem ítélik. (5) À ribunus kijelentette, hogy nem áll szándékában ítélethozatal nélkül kivégeztetni, mégis őrizetben fogja tartani az ítélethirdetés napjáig, hogy azt az embert, aki gyilkolt, a római népnek alkalma legyen büntetéssel sújtani. (6) Most a többi zridunushoz fordultak, akik a középút mellett döntöttek: éltek segítségnyújtási jogukkal, és óvást emeltek a vádlott bebörtönzése ellen. Elrendelték, hogy bíróság elé kell állnia, arra az esetre pedig, ha a tárgyaláson nem jelenne meg, pénzbeli óvadékot kell szolgáltatnia a népnek. (7) Nem tudták azonban eldönteni, mennyi volna a méltányos összeg; ezt a kérdést a senatus elé utalták. Amíg az atyák tanácskoztak, a vádlottat hivatalos őrizetben tartották. (8) Az a döntés született, hogy kezeseket kell állítania; egyegy kezest 3000 bronzpénz megfizetésére köteleztek; hogy hány kezes kell, azt a tribunusok dönthették el. Végül tízben állapodtak meg: ennyi jótálló kezességére bízta a vádló a vádlottat. Kaeso volt az első, aki az államkincstárnak keze! A Fictor cognomen (jelentése: "kitaláló, koholó") már előre utal Volscius tanúvallomásának kérdéses igazságtartalmára. Ha nem teljes egészében fiktív névről van szó, akkor lehetséges, hogy Volscius az itt elbeszélt esetnek köszönhette ragadványnevét. 177
