Oldal 176 [176]
OCR
a tribunusok között teljes az egyetértés; nincs semmi külső fenyegetés, semmi veszedelem: az elmúlt évben gondoskodtak róla az istenek, hogy a nép biztonságban megvédhesse a szabadságot. Így beszéltek a íribunusok. 11. (1) Viszont másrészről a consulok a íribunusok szeme láttára felállították székeiket, és megkezdték a sorozást. A tribunusok odavonultak, nyomukban az egész népgyűléssel. Amikor pedig kísérletképpen felolvasták egy-két ember nevét, rögtön kitört a dulakodás. (2) Ha valakit a consul parancsára a lictor megragadott, a Zribunus märis követelte, hogy engedje el. Egyikük viselkedésének a mértékét sem a saját jogköre, hanem erejének tudata szabta meg, és mindegyiküknek erőszakkal kellett keresztülvinnie akaratát. (3) Ahogy a íribunusok akadályozták a sorozást, éppen úgy akadályozták a senatorok a törvényjavaslat elfogadását, amelyet minden népgyűlési napon újra meg újra előterjesztettek. (4) A rendbontás akkor kezdődött, amikor a íribunusok felszólították a népet, hogy oszoljon szét éribusonként szavazni, a patríciusok pedig nem akartak helyükről elmozdulni. Az idősebbek általában nem is avatkoztak bele az eseményekbe, hiszen bölcs belátással mit sem igazíthattak el ott, ahol eleve a meggondolatlanságra, a vakmerőségre volt rábízva minden. (5) A consulok maguk is nagyon ügyeltek, hogy a nagy felfordulásban alkalmat ne adjanak rá, hogy folt essen hivatali méltóságukon. (6) Volt egy Kaeso Ouinctius nevű ifjú, aki rendkívül büszke volt nemes származására, de nagy termetére és erejére is. Ezeket az isteni adományokat maga is gyarapította, sok dicső haditettel és kiváló szónoki készséggel — senki sem múlta felül Róma-szerte sem az ékesszólásban, sem a kardforgatásban. (7) Amikor ott állt az atyák csapatának kellős közepén, fejjel kimagasodva közülük, mintha csak hangjában és erejében minden diczazor és consul hatalma egyesülne, egymaga tartóztatta fel a zribunusok támadását és a nép viharos dühét. (8) Az ő vezetése alatt gyakran elűzték már a zribunusokat a Forumról, gyakran szétkergették, megszalasztották a köznépet; aki útjába állt, az végül összeverve, pucéran takarodott el. Nyilvánvaló volt tehát, hogy ha Kaesónak lehetősége nyílik a szokásos fellépésre, már meg is bukott a törvényjavaslat. (9) Egyszer csak, amikor a többi zribunus már-már megingott, Aulus Verginius, a éribunusi testület egyik tagja főbenjáró bűncselekmény ügyében vádat emelt Kaeso ellen. A fékezhetetlen ifjút ezzel inkább csak nagyobb haragra lobbantotta, mint megfélemlítette; annál nagyobb hévvel tiltakozott a javaslat ellen, ostorozta a köznépet, és szinte szabályosan hadat üzent a zribunusoknak. (10) A vädlö csak tűrte, hogy a vádlott a vesztébe rohanjon, táplálja maga ellen a gyűlölet lángját és anyagot szolgáltasson az elhangzott vádakhoz; közben a törvényjavaslatot is újra előterjesztette, 175
