Oldal 171 [171]
OCR
(9) Az éjjeli őrség feladatát önként vállalták azok a senazorok, akiknek a kora és az egészsége megengedte; az őrjáratok megszervezése és felügyelete a plebejus aedilisekre hárult: rájuk szállt a legfontosabb ügyek intézése és a consuZ hatalom méltósága. 7. (1) De a teljesen védtelen, vezetők és erő nélkül maradt államot mégis megmentette az istenek oltalma és a Város szerencséje azzal, hogy a volscusoknak és aeguusoknak inkább rablókhoz, semmint ellenséghez méltó lelkületet adott. (2) Nem is reménykedtek benne, hogy bevehetik Róma falait, vagy akár a közelükbe juthatnak. Mihelyt messziről észrevették a házakat és a magasba nyúló dombokat, eltértek eredeti szándékuktól. (3) Táborszerte zúgolódni kezdtek az emberek, mondván: minek is töltik idejüket tétlenül, zsákmány nélkül ezen az elhagyatott, puszta földön, emberek és állatok oszladozó tetemei között, amikor egy érintetlen területre, a bőségesen termő, gazdag Tusculum földjére is eljuthatnának. Hirtelen fel is szedelődzködtek, és Labici mezőin átvágva átvonultak a tusculumi dombok közé. A háború vihara így teljes erejével errefelé fordult. (4) Közben a hernicusok és a latinok — nemcsak szánalomból, hanem azért is, mert restellték volna, ha sem útját nem állják Rómára törő közös ellenségüknek, sem ostromlott szövetségesüket meg nem segítik — hadseregeiket egyesítve Róma alá vonultak. (5) Az ellenséget azonban már nem találták ott. Elindultak hát a hírük és a nyomaik után, és elébük is kerültek, amint Tusculumból az albai völgybe! ereszkedtek le. Fölöttébb egyenlőtlen küzdelem alakult ki, és a szövetségeseknek egyelőre nem sok szerencsét hozott a hűségük. (6) Rómában ugyanúgy pusztultak az emberek a járványtól, mint a szövetségesek a fegyvertől. Meghalt a tiszttársát túlélő másik consu/ is, meghalt több más nagy ember is: Manius? Valerius és Titus Verginius Rutilus augurok, Servius Sulpicius, a főcurio. A dühöngő járvány a névtelen polgárok közül is rengeteg áldozatot szedett. (7) A senatus, mivel emberi segítséget nem remélhetett, arra biztatta a népet, hogy forduljon imával az istenekhez; elrendelte, hogy mindenki járuljon könyörögve az istenek elé feleségével és gyermekeivel együtt, és imáival engesztelje őket. (8) Az emberek, a maguk bajától indíttatva és egyszersmind a hivatalos felszólításnak is eleget téve, az összes kegyhelyet megtöltötték. Mindenfelé földre borultak a családanyák, hajukkal a templomok padlóját söpörve, úgy könyörögtek a haragvó istenek kegyelméért, hogy vessenek véget a járványnak. ! Ez azonos lehet az Algidus hágójával. ? A kéziratok (talán helyes) olvasata Marcus. 170
