Oldal 167 [167]
OCR
ször keresztül-kasul bejárta seregével, hatalmas dicsőséggel és zsákmánnyal tért vissza Rómába. 4. (1) Ezután Aulus Postumius Albus és Spurius Furius Fusus lettek a consulok [464]. A Furius nevet némelyik történetíró Fusiusnak írja. Azért hívom fel erre a figyelmet, hogy mindenki tudja: nem különböző személyekről, hanem az írásmód változásáról van szó. (2) Nem volt kétség afelől, hogy az egyik consul az aequusok ellen vonul hadba. Az aeguusok tehát védelmet kértek az ecetrai volscusoktól, akik szívesen teljesítették kérésüket — hiszen ezek az államok csak úgy versengtek egymással a sosem szűnő gyűlöletben Róma iránt -, és teljes erőből készülődtek a háborúra. (3) Megtudták ezt a hernicusok, és jelentették a rómaiaknak, hogy Ecetra az aeguusokhoz pártolt. Gyanússá vált Antium colonia is, mivel sokan menekültek innen az aeguusokhoz, amikor a várost elfoglalták: az aaguus háborúban ezek bizonyultak a legkeményebb katonáknak. (4) Miután az aeguusok visszaszorultak városaikba, ez a sok ember szétszóródott, majd visszatért Antiumba, és az amúgy is megbízhatatlan telepeseket még jobban elidegenítette a rómaiaktól. (5) Még meg sem érett teljesen a dolog, amikor az árulásnak hírét vitték a senatus elé; a consulok feladatává tették, hogy idézzék Rómába a co/onia vezetőit, és vonják őket kérdőre. (5) Ezek készségesen meg is jelentek, a consulok pedig a senatus elé vezették őket, ahol a kérdésekre adott válaszaik az addiginál is gyanúsabb színben tüntették fel őket. (7) A háború felől most már nem volt kétség. Spurius Furius, az egyik consul, aki ennek a hadjáratnak a vezetését kapta feladatául, elindult az aeguusok ellen, és a hernicusok földjén talált rá a fosztogató ellenségre. Nem ismervén haderejük létszámát, mivel sehol sem mutatkoztak mind egyszerre, megfontolatlanul az övéknél kisebb hadsereggel vállalt csatát. (8) Az első ütközetben vereséget szenvedett, és visszavonult táborába. Ezzel azonban még nem értek véget megpróbáltatásai: aznap éjjel és másnap akkora haderő vette körül és ostromolta a táborát, hogy még hírnököt sem küldhetett Rómába. (9) A hernicusok vitték hírül, hogy a csata elveszett, és a consult és seregét körülzárták. Az atyák ennek hallatán úgy megrémültek, hogy meghozták a végszükség esetére fenntartott senazusi határozatot, és megbízást adtak Postumiusnak, a másik consulnak: gondoskodjon róla, hogy az állam ne ! A rhotacizmus (a magánhangzóközi s hang r-ré változása) írásbeli rögzítése Ap. Claudius Caecus censori tevékenységéhez fűződik (Kr. e. 312). 166
