Oldal 156 [156]
OCR
a zavargás. (3) Appiustól azt kérték, hogy csak annyi méltóságot igényeljen a consul számára, amennyi a belső békével összeegyeztethető; amíg ugyanis a tribunusok és a consulok mind magukhoz akarnak ragadni mindent, a közös erőből semmi sem marad; darabokra tépték, marcangolták az államot, mert jobban érdekli őket, hogy ki tartja kézben, mint hogy hogyan maradhatna épségben. (4) Erre Appius az isteneket és embereket hívta tanúul, hogy ezek itt félelmükben elárulják, cserbenhagyják az államot; nem a consul nem segiti a senatust, hanem a senazus a consult; súlyosabb törvényeket fogadnak el most, mint a Szent Hegyen. Végül is az atyák egyetértő véleményétől legyőzve elhallgatott; a törvényjavaslatot csendben megszavazták. 58. (1) Akkor választották első ízben a íribunusokat a comitia tributan.' Piso arröl tudósít, hogy számukat hárommal megtoldották, azelőtt ugyanis csak ketten viselték ezt a tisztséget. (2) Meg is nevezi a ¢ribunusokat: Gnaeus Siccius, Lucius Numitorius, Marcus Duillius, Spurius Icilius, Lucius Maecilius. (3) A római zavargások közben kitört a háború a volscusokkal és az acguusokkal. Feldúlták a szántóföldeket, arra számítva, hogy ha a köznép kivonul Rómából, majd ők adnak neki menedéket; de amikor Rómában rendeződött a helyzet, visszavonták seregüket. (4) Appius Claudiust küldték a volscusok ellen, Quinctius pedig az aeguusok elleni harcot kapta feladatul. Appius könyörtelensége a hadjárat folyamán éppúgy megnyilvánult, mint otthon, Rómában, sőt még jobban elszabadult, mivel nem korlátozták a ¢ribunusok. (5) A koznép gydléletében még apján is túltett, hiszen úgy gondolta, vereséget szenvedett attól: jóllehet dt elsősorban a zribunusi hatalom ellensúlyozására választották meg consulnak, épp az ő consulsága alatt fogadták el azt a torvényjavaslatot, amelyet consu/ elödei kisebb erőfeszítéssel is meg tudtak akadályozni, pedig hozzájuk nem fűztek akkora reményt a senatorok? (6) Az emiatti harag és méltatlankodás arra ingerelte ezt a szilaj természetű embert, hogy őrjöngő hatalmaskodásával gyötörje a hadsereget. Azt azonban semmi erő meg nem zabolázhatta, olyan mélyen gyökerezett lelkükben az ellenállás. (7) Lustán, kényelmesen, hanyagul, csökönyösen végeztek mindent; sem a szégyenérzet, sem a félelem nem törte meg őket. Ha Appius gyorsabb menetelést vezényelt, ők nagy ügybuzgalommal még lassabban lépkedtek; ha személyesen buzdította őket munkára, addig kifogástalan szorgalmuk lanyhulni kezdett. (8) Ha meglátták vezérüket, nem néztek a szemébe, ha elhaladt mellettük, ! Az annalista hagyomäny szerint eddig a comitia curiata välasztotta a n&pfribunusokat. Valószínűbb azonban, hogy megválasztásuk a köznép félhivatalos gyűlésein történt. 155
