Seite 152 [152]
OCR
fegyverszünetet kötöttek velük," gabonaadót és hadisarcot vetettek ki rájuk. (2) Mihelyt a külső béke helyreállt, máris folytatódott a belső viszálykodás. A zribunusok a földtörvénnyel tüzelték zavargásokra a köznépet. A consulok, akiket sem Menenius elítéltetése, sem Servilius pere nem félemlített meg, teljes erővel ellenálltak. Hivatali tisztségük lejártával Gnaeus Genucius népsribunus perbe is fogta őket. (3) Lucius Aemilius és Opiter Verginius vette át ezután a consuA tisztséget [4731]; némelyik évkönyvben Vopiscus luliust talälom consu/kent Verginius helyett. Ebben az esztendőben, bárki volt is a két consu/,a bevadolt Furius és Manlius gyászruhában kereste fel nemcsak a plebejusokat, hanem a fiatalabb atyákat is. (4) Győzködték, intették őket, hogy ne vállaljanak hivatalokat, ne vegyenek részt az államélet irányításában; a consulok vesszőnyalábjait, bíborszegélyes tógáját és curulisi székét pedig ne tekintsék másnak, csak a gyászmenet kellékeinek: e fényes hivatali jelvényeket úgy hordja az ember, mint áldozati állat a szalagokat, miközben a halál vár rá. (5) Ha pedig a consuA tisztség olyan vonzó a szemükben — mondták -, akkor már most véssék az eszükbe, hogy azt megbénította és legyűrte a éribunusok hatalma; a consulnak, mint valami ¢ribunusi hivatalszolganak, mindenben a íribunus intése és parancsa szerint kell eljárnia; (6) ha csak egyet moccan, ha csak egy pillantást vet az atyákra, ha úgy véli, nemcsak a köznép alkotja az államot, akkor Gnaeus Marcius száműzetése, Menenius elítéltetése és halála lebegjen a szeme előtt. (7) E szavak gyújtó hatására az atyák nem nyilvánosan, hanem magánházakban, kevesek tudomásával tartottak összejöveteleket. Abban teljes volt az egyetértés, hogy a vádlottakat akár törvényes, akár törvénytelen eszközökkel meg kell menteniük. A legerőszakosabb tervek aratták a legnagyobb tetszést, és mindenféle vakmerő cselekedetnek akadt szószólója. (8) Az eljárás napján tehát, amikor a köznép már feszült várakozással telve állt a Forumon, előbb csak furcsállták, hogy a íribunus még mindig nem jön; majd amint kezdett gyanússá válni a késlekedése, úgy vélték, hogy az előkelők ijesztettek rá, és azon háborogtak, hogy cserbenhagyta és elárulta közös ügyüket. (9) Végül azonban egyesek, akik jártak a tribunus házának előcsarnokában, meghozták a hírt, hogy a íribunust holtan találták otthon. Mihelyt a hír elterjedt a gyűlésen, mint a vezér halála után felbomló csatasor, úgy szivárgott el a nép, ki merre látott. Főleg a zribunusokat ! A veiibeliek kérése összefüggésben lehet azzal, hogy ebben az évben Cumaenál az etruszkok komoly vereséget szenvedtek a szürakuszai Hieróntól. A rómaiakkal kötött fegyverszünet végül 437-ig tartott. ? Szokás volt, hogy az, akit valamilyen váddal törvénybe idéztek, hogy minél nagyobb szánalmat keltsen, családtagjaival együtt gyászruhát öltött. 151
