Oldal 144 [144]
OCR
(5) Mindkét hadsereg észrevette ennek az egy férfinak a halálát, és a római sereg meg is hátrált volna, de Marcus Fabius consul átugratott az ott heverő tetem fölött, és pajzsát maga elé tartva elkiáltotta magát: , Erre esküdtetek hát fel, katonák, hogy menekülve tértek vissza a táborba? (6) Jobban féltek e mindenkinél hitványabb ellenségtől, mint Iuppitertől és Marstól, akikre esküt tettetek? Én ugyan nem esküdtem meg, de vagy győztesként térek vissza, vagy itt, melletted esem el a harcban, Ouintus Fabius!" Mire így felelt a consulnak az előző évi consul, Kaeso Fabius: , Azt hiszed, öcsém, ezekkel a szavakkal rábírhatod őket, hogy harcoljanak?" Majd megteszik az istenek, akikre megesküdtek. (7) Mi pedig, ahogy élharcosokhoz illik, ahogy a Fabius névhez méltó, inkább küzdve, semmint buzditässal lelkesitsük harcra a katonäkat!” Es a két Fabius lándzsát szegezve előretört, magukkal ragadva az egész csatasort. 47. (1) Míg az egyik oldalon újraindult a küzdelem, Gnaeus Manlius consul éppoly derekasan vezette a harcot a másik szárnyon, ahol egészen hasonló fordulatok közepette folyt a csata. (2) Manlius consul, ahogy a másik szárnyon Ouintus Fabius, már-már megfutamította az ellenséget lelkes katonái élén, de mihelyt súlyosan megsebesült és elhagyta az arcvonalat, katonái azt hitték, meghalt, így meghátráltak. (3) Fel is adták volna állásaikat, ha a másik consu/ néhány lovasturmaval oda nem vágtat, azt kiáltva, hogy tiszttársa él, ő maga pedig megfutamította az ellenség másik szárnyát, és ide már győztesként érkezik. Így aztán feltartóztatta a visszavonuló sereget. (4) Manlius maga is megjelent, hogy helyreällitsa a csatarendet. A ket consu/ ismerös arcának látványa fellelkesítette a katonákat. Közben már az ellenség csatarendje is meggyengült, mivel számbeli fölényükben bízva kivonták a harcból tartalékos csapataikat, hogy ostrommal vegyék be a római tábort. (5) Rövid küzdelem után be is törtek a táborba; de amíg ott időztek, inkább a fosztogatással, mint a harccal törődve, a római sereg sriariusai,! akik az elsé rohamot nem tudták feltartóztatni, küldöttek útján tájékoztatták helyzetükről a consulokat, majd csapatba verődve visszatértek a fővezér sátrához, és a maguk erejéből újra felvették a harcot. (6) Manlius consu/ vissza is lovagolt a táborhoz, és katonaságot állított az összes kapu elé, elzárva az ellenség útját. Kilátástalan helyzetük az etruszkokat nem is vakmerővé, inkább eszeveszetté tette. Miután hiábavaló támadással többször is megrohanták azokat a pontokat, ahol kiutat reméltek, egy csapat ifjú a fegyverzetéről jól felismerhető consulra rontott. (7) ! A harmadik csatasorban küzdő öreg katonák, akiket csak vészhelyzetben volt szokás bevetni. Vö. VIII. 8. 10-12. 143
