Page 143 [143]
OCR
a tábort. (11) Ezt a gyalázatot nem tűrhették tovább a rómaiak. Az egész tábor rohant a consulokhoz. Most már nem óvatosan, a rangidős cenzuriók útján követelőztek, mint addig, hanem mindenki összevissza kiabált. Megérett a helyzet, a consulok mégis tétováztak. (12) Ekkor Fabius, mivel tiszttársa az egyre növekvő felfordulás láttán a lázadástól félve már-már engedni készült, kürtjellel csendet teremtett, és így szólt: , Gnaeus Manlius, én tudom, hogy ezek az emberek képesek győzni. De ők maguk tehetnek róla, hogy nem tudom, akarnak-e győzni. (13) Így hát szilárd elhatározásom, hogy nem adom meg a harci jelet, amíg meg nem esküsznek, hogy ebből a csatából csakis győztesen térnek vissza. A római consult egyszer már cserbenhagyta a hadsereg a csatában, de az isteneket sohasem fogja cserbenhagyni." Volt egy centurio, Marcus Flavoleius, aki a legelsők között követelte a harcot. (14) Ő így felelt: , Marcus Fabius, én győztesként térek vissza a csatából! Hogyha megszegi a szavát — fogadkozott —, Iuppiter Atya, Mars Gradivus és a többi isten haragja sújtson rá. Ugyanezt az esküt mondta ki magára az egész hadsereg. Az eskütétel után megadták a jelet. Fegyvert fogtak, haraggal és reménységgel eltelve mentek a csatába. (15) Most jöjjenek az etruszkok sértegetni őket, amikor fegyver van náluk — mondogatta mindegyik -, most kerüljön a szemük elé a nagyszájú ellenség! (16) Azon a napon plebejus és patrícius egyaránt kivételes bátorsággal küzdött, de leginkább a Fabiusok tüntették ki magukat. El is határozták, hogy a sok belső harc következtében ellenségessé vált néphangulatot e csatával újból maguk mellé állítják. 46. (1) Felállították a csatarendet; a veiibeli ellenség és az etruszk légiók sem tértek ki a harc elől. Csaknem biztosra vették, hogy velük is csak úgy tessék-lássék fognak szembeszállni a rómaiak, mint az aequusokkal, és nem lehetetlen, hogy a felzaklatott hangulat és a bizonytalan helyzet miatt csúfosabb árulásra is sor kerül. (2) De egészen másként sült el a dolog. Soha még római katona nem szállt harcba nagyobb gyűlölettel — alaposan felbőszítette őket az ellenség gyalázkodása meg a consulok késlekedése. (3) Az etruszkoknak alig maradt idejük felfejlődni: miután első riadalmukban inkább vaktában eldobálták, semmint elhajították dárdáikat, máris megkezdődött a közelharc, kard kard ellen, ahol a legkegyetlenebb a küzdelem. (4) Az első sorokban ott küzdött a Fabius nemzetség, látványosságul és például polgártársaiknak. Ouintus Fabius, a két évvel korábbi consz/ elsőként rontott rá a zárt alakzatban álló veiibeliekre, és miközben vigyázatlanul forgolódott az ellenség sűrűjében, egy erejében és harci tudásában bízó etruszk váratlanul szíven szúrta; ahogy a fegyvert kihúzta, Fabius előrebukott és belehalt sebébe. 142
