Oldal 136 [136]
OCR
Róma; ha fiam nem volna, szabad hazában szabad nőként halhattam volna meg! De most már nem érhet semmi, ami rád nagyobb gyalázatot, rám pedig nagyobb nyomorúságot hoz, és bár most nincs a földön nálam szerencsétlenebb, nem tart ez már soká. (9) Inkább ezekre gondolj itt, akikre, ha így folytatod, korai halál vagy hosszan tartó szolgaság vár! Ekkor felesége és gyermekei átölelték Coriolanust; zokogásban tört ki a sok asszony, siratták magukat és hazájukat, és ez végül is megtörte a kemény férfit. (10) Megölelte és hazaküldte övéit; maga pedig visszavonta táborát Róma alól. Majd miután a légiók a római területről is kivonultak, Coriolanust — mint mondják — tette miatt meggyűlölték: minden szerző leírása szerint más-más halálnemmel végeztek vele a bosszúszomjas volscusok. Fabiusnál, legrégibb és legtekintélyesebb történetírónknál azt találom, hogy magas kort ért meg. (11) Legalábbis megemlíti, hogy élete vége felé Coriolanus gyakran hangoztatta: az öregnek még keserűbb a száműzetés kenyere. A római férfiak azonban annál kevésbé voltak bosszúsak az asszonyok dicsősége miatt — úgy éltek akkoriban, hogy nem ócsárolták mások nagyságát -—, és hogy fennmaradjon tettük emlékezete, templomot építettek és szenteltek fel az Asszonyi Szerencse tiszteletére. Később a volscusok, szövetségben az aeguusokkal, újra betörtek Róma területére. Az aeguusok azonban nem tűrték tovább Attius Tullius vezérségét. (13) Ebből a vetélkedésből, hogy a volscusok vagy az aequusok adjanak-e vezért az egyesült hadseregnek, előbb belviszály, majd elkeseredett harc keletkezett. A római nép szerencséje tehát két ellenséges hadsereget emésztett el nem kevésbé pusztító, mint makacs küzdelemben. (14) A következö evben Titus Sicinius &s Gaius Aquilius lettek a consulok [487]. Siciniusnak a volscusok, Aquiliusnak a szinten fegyverben ällö hernicusok jutottak feladatként. Abban az évben legyőzték a hernicusokat; a volscusok ellen vívott csata döntetlen eredménnyel végződött. 41. (1) Ezután Spurius Cassiust és Proculus Verginiust választották consullá [486]. Szerződést kötöttek a hernicusokkal; földjük kétharmadát elvették. Cassius consul a terület felét a latinok, felét a köznép között akarta szétosztani. (2) Ezt az adományt megtoldotta volna még bizonyos mennyiségű állami földdel is, amelyről azt állította, hogy illetéktelenül magánemberek tartják birtokukban. Az atyák közül sokan megrettentek ettől, akik, maguk is birtokosok lévén, veszélyeztetve látták vagyonukat; de a közállapotok szempontjából is aggasztotta a senatust, hogy a consul a szabadságot veszélyeztető hatalmat épít bőkezűségével. (3) Akkor történt először, hogy földosztásról szóló törvényjavaslatot 135
