Oldal 132 [132]
OCR
a látványosságok megkezdése előtt egy családfő a rabszolgáját ütlegelve hajtotta végig a circus közepén, nyakát villába szorítva. Ezután megkezdődtek a játékok, mintha a jelenetnek vallási szempontból semmi jelentősége nem lett volna. (2) Nem sokkal később egy Titus Latinius! nevű plebejusnak álmában megjelent neki Iuppiter, és ezt mondta: Nem nyerte el a tetszését a játékok előtáncosa. Ha nagy pompával meg nem ismétlik ezeket a játékokat, veszedelem szakad Rómára. Latinius tehát induljon és jelentse ezt a consuloknak. (3) Ámbár Latinius lelkére ettől fogva ránehezedtek a vallási aggályok, mégis erősebbnek bizonyult a főtisztségviselőkkel szembeni szégyenlősség és a félelem, hogy az emberek a szájukra veszik. (4) Habozásáért drágán fizetett: néhány napon belül elveszítette a fiát. Hogy a váratlan csapás oka felől semmi kétség ne legyen, gyászában ismét megjelent neki ugyanaz az álombeli látomás, és azt kérdezte tőle, elég jutalmat kapott-e azért, hogy semmibe vette az istenség akaratát. Nagyobb csapás is éri még — mondta -, ha nem indul sebesen az üzenettel a consulok elé. . (5) A dolog egyre sürgetébbé vält. O azonban még mindig habozott és húzta az időt, mire egyszer csak heves betegség támadta meg, és váratlanul megbénult. (6) Akkor végre komolyan vette az istenek haragját. Elgyötörve a múltbéli és jelenlegi csapásoktól, összehívta rokonait, és eléjük tárta mindazt, amit látotthallott, hogy álmában többször is megjelent neki Iuppiter, és hogy hogyan teljesedett be rajta az égiek fenyegetése és haragja. Azután a jelenlévők egybehangzó tanácsára gyaloghintón a Forumra vitette magát, a consulok elé. (7) Onnét a consulok parancsára a Curiába vitték, és amikor az atyák legnagyobb ámulatára mindezt sorra előadta, íme, újabb csoda történt. (8) Az ember, akit úgy vittek a Curiába, hogy mozdulni sem tudott, küldetésének teljesítése után a hagyomány szerint a maga lábán tért vissza otthonába. 37. (1) A senatus úgy döntött, hogy a lehető legnagyobb pompával rendezi meg a játékokat. Az ünnepségre ÁAttius Tullius ösztönzésére tömegestül érkeztek volscusok is. (2) A játékok megkezdése előtt, a Marciusszal odahaza kieszelt terv szerint Tullius a consulok elé járult azzal, hogy államügyben titokban beszélnie kell velük. (3) Miután minden fültanút eltávolítottak, így szólt: , Nem szívesen beszélek kedvezőtlenül honfitársaimról. De nem azért jövök, hogy bevádoljam őket valami bűntény elkövetése miatt, hanem mert meg akarom akadályozni, hogy elkövessenek valamit. (4) A mi népünk sokkal állhatatlanabb, mint szeretném. (5) Sok vereségünkből is beláthattuk ezt, hiszen nem saját érdemünknek, ! A Macrobius (Sazurnalia I. 11. 3) által megőrzött változatban Titus Annius áll. 131
