Oldal 131 [131]
OCR
táplálékukat, amely a szerencse váratlan ajándéka, hacsak bilincsbe verve ki nem szolgaltatjak népzridunusaikat Gnaeus Marciusnak, és ő a római köznép bőrén ki nem éli magát. Uj hóhérjuk támadt, aki csak két választást enged: rabszolgasors vagy halál. (2) Amikor Gnaeus Marcius kilépett a Curiából, meg is támadták volna, ha a tribunusok a legkedvezőbb pillanatban bíróság elé nem idézik. Ettől lecsillapodott a népharag: ki-ki látta, hogy most ő lett az ellenség bírája, úr élet és halál fölött. (3) Marcius előbb megvetően hallgatta a íribunusok fenyegető szavait, mondván: a védelem, nem a büntetés joga illeti őket, és a nép ¢ribunusai 6k, nem pedig a senatorokéi. A köznép támadó kedve azonban akkora volt, hogy az atyáknak vállalniuk kellett, hogy feláldoznak egy maguk közül valót. (4) Azért ők is keményen ellenálltak a gyűlölködésnek, latba vetve mind saját, mind egész rendjük erejét. Először megkísérelték, hátha cZienseiket szétküldve egyenként el tudják riasztani az embereket az összejövetelektől, gyűlésektől, és így meghiúsíthatják a szervezkedést. (5) Majd együtt vonultak fel — mintha az összes senator vádlott lett volna —, és kérve kérték a köznépet, hogy annak az egy polgártársuknak, annak az egy senazornak, ha már ártatlanként felmenteni nem akarják, mint bűnösnek bocsássanak meg a kedvükért. (6) De amikor a tárgyalás napján Coriolanus nem jelent meg a bíróság előtt, a harag engesztelhetetlenné vált. Távollétében elítélték, és ő száműzetésbe vonult a volscusokhoz, fenyegetőzve hazája ellen, szíve mélyén máris ellenséges indulatokkal. A volscusok szívesen fogadták az érkezőt, és napról napra szívélyesebben bántak vele, ahogy egyre inkább nyilvánvalóvá vált haragja honfitársaival szemben, és ahogy hallották, hogy egyfolytában hol panaszkodik, hol fenyegetőzik. (7) Házigazdája Attius Tullius volt, a volscusok népének legelőkelőbb főembere, a rómaiak örök ellensége. Most hát egyiket az ősi gyűlölet, másikat a friss bosszúvágy ösztökélte, és közösen szövögették a Róma elleni háború tervét. (8) Tudták, hogy annyi sikertelen kísérlet után nehéz a volscus köznépet fegyveres harcra tüzelni: az ifúságot megtizedelte a sok háború és végül a járvány is, megtört a harci kedv; úgy gondolták hát, hogy mivel az ősi gyűlöletet az idő már-már kioltotta, cselhez kell folyamodniuk, hogy az emberek valamiért új haragra gerjedjenek. 36. (1) Rómában épp folyt a készülődés a nagyszabású ünnepi játékok megismétlésére." A szertartás megismétlésének oka a következő volt. A játékok reggelén, ! Azitt említett , nagyszabású játékok" valószínűleg a Iuppiternek szóló, később szeptember közepén évről évre megtartott /udi Romani magni elődei. Vö. I. 35. 9. 130
