Oldal 125 [125]
OCR
bezési törvény," nem félt, hogy bántalom vagy megaláztatás éri e család részéről. (6) Megerősítette őket bizakodásukban egy, a dictator által kibocsátott rendelet, amely nagyjából megegyezett Servilius consu/ rendeletével. Végül is úgy vélték, ebben az emberben és ebben a hatalomban jobban megbízhatnak, és ellenkezés nélkül beálltak katonának. (7) Soha nem volt még ekkora hadsereg: tíz légió alakult meg, amiből hármat-hármat a consulok, négyet pedig a dictator rendelkezésére bocsátottak. (8) A háborút nem halogathatták tovább. Az aeguusok már betörtek Latium földjére. A latin nép követei arra kérték a senazust, hogy vagy küldjenek segítséget, vagy engedjék meg, hogy határaik védelmére maguk fogjanak fegyvert. (9) Biztonságosabbnak tűnt, ha a rómaiak védik meg a fegyvertelen latinokat, mint ha megengedik nekik, hogy újra fegyvert ragadjanak. Odaküldték Vetusius consult, és ezzel vége is szakadt a pusztításnak. Az aeguusok visszavonultak a síkságról, és inkább a terepben, mint fegyvereikben bízva, a magas hegyekben rendezkedtek be védekezésre. (10) A másik consu/ a volscusok ellen vonult, és hogy ő se töltse hiába idejét, főleg a földeket pusztítva csalogatta elő az ellenséget, hogy közelebb hozza táborát az övéhez, és ütközzön meg vele nyílt csatában. (11) A táborok között a mezőn sorakozott fel a két hadsereg egymással szemben, ki-ki a maga sánca előtt. A volscusok hadereje jóval nagyobb volt; így hát laza rendben, az ellenséget alábecsülve bocsátkoztak harcba. (12) A római consul meg sem indította sorait, azt sem engedélyezte, hogy viszonozzák a csatakiáltást, hanem parancsot adott katonáinak, hogy dárdáikat földbe szúrva, mozdulatlanul várjanak: mihelyt kardtávolságba érkezik az ellenség, akkor támadjanak teljes erőből, és karddal küzdjenek. (13) A volscusok a rohanástól meg a kiabálástól kifáradva estek neki a rómaiaknak, gondolván, azoknak a rémülettől földbe gyökerezett a lábuk. Amikor észrevették, hogy megindul az ellentámadás, és a kardok a szemük előtt villognak, mintha csapdába estek volna, megzavarodtak és megfutottak; de már a menekülést sem bírták szusszal, hiszen futva indultak a csatába. (14) A rómaiak viszont, mivel a csata kezdetén nyugodtan álltak, pihent erejükkel könnyen utolérték a fáradt ellenséget, rohammal elfoglalták a tábort, és a táborától megfosztott volscusokat Velitrae városáig üldözték, ahová győztes és legyőzött együtt tört be.? (15) Ott aztán válogatás nélkül mindenkit lemészároltak, és több vért ontottak, mint az ütközetben. Csak néhány embernek kegyelmeztek, akik fegyvertelenül megadták magukat. ! Vö. II. 8. 2. ? Pompeius hasonló stratégiával próbálkozott a pharsalusi csatában, mintitt a rómaiak, de — legalábbis Caesar szerint (4 polgárháború III. 92.) — amennyi energiát megtakarított vele, annyit vesztett serege a lelkesedéséből, aminek meg is lett a böjtje. 124
