Oldal 122 [122]
OCR
felhívásra senki nem jelentkezett. Appius őrjöngött, népszerűség-hajhászással vádolta tiszttársát, mondván: elárulta a haza ügyét azzal, hogy hallgatásával a nép mellé állt, és nemcsak adósügyekben nem ítélkezett, de a sorozásról szóló senazusi határozatot sem hajtja végre. (11) De azért mégsem maradt teljesen magára az állam — mondta -—, és nem bukott még el a consu/A hatalom: ő egymaga védi majd meg az atyák és a maga méltóságát. (12) Így amikor a napról napra jobban elkanászodó tömeg körülvette Appiust, az parancsot adott, hogy fogják el azt az egy embert, aki szemmel láthatóan a lázadás hangadója volt. Az, miközben a /iczorok elvonszolták, a néphez fellebbezett. A consul, mivel nem volt kétséges előtte a nép döntése, nem adott volna helyt a fellebbezésnek," ha makacskodását nagy nehezen meg nem törte volna inkább az előkelők bölcs belátása és tekintélye, mint a nép zajongása: volt benne épp elég indulat ahhoz, hogy el tudja viselni a gyűlöletet. (13) Napról napra harapódzott el a baj: nemcsak nyilvános tüntetések folytak, hanem ami sokkal veszélyesebb, csoportosulások és titkos gyűlések is. Végül lejárt a köznép szemében gyűlöletes consulok hivatali ideje. Serviliust egyik tábor sem kedvelte, Appius viszont legalább az atyák körében nagyon népszerű volt. 28. (1) Utánuk Aulus Verginius és Titus Vetusius lépett hivatalba consu/ként [494]. A köznép, mivel nem tudta, mit várhat a consu/októl, éjszakai összejöveteleket tartott egyrészt az Esguilinuson, másrészt az Aventinuson, hogy ne a Forumon kezdjen kapkodni, felkészületlenül a döntéshelyzetekre, és ne vaktában és elhamarkodottan cselekedjen. (2) Ezt a consulok veszélyesnek tartották — az is volt —, és jelentést tettek röla a senatusnak. De nem volt rá mód, hogy szabályosan kikérjék a dologról az atyák véleményét, olyan zajos méltatlankodással fogadták, mondván: A consulok, ha valamit hivatali hatalmukkal kellene elintézniük, a senatusra hárítják az ebből fakadó gyűlöletet. (3) Annyi bizonyos, hogy ha az állam élén igazi tisztségviselők állnának, Rómában csak nyilvános gyűlések folynának, (4) most meg ezer senatusra és gyűlésre forgácsolódott az állam, hiszen az Esguilinuson is, az Aventinuson is tanácskoznak. Herculesre — mondták -, most nem consul, hanem annál sokkal több, egy igazi férfi kellene, olyan, mint Appius Claudius? volt; az egy pillanat alatt szétcsapna a gyülekezők között. (5) A sarokba szorított consulok azt kérdezték, mit várnak hát tőlük; ők mindenben olyan gyorsan és keményen fognak fellépni, ahogy az atyák akarják. ! Ezzel törvénytelenül járt volna el, mert a fellebbezés mindenkinek jogában állt. 2 Az előző évi consul. 121
