Oldal 118 [118]
OCR
(7) Ekkor megmutatta a hátát, amelyen ütlegek friss nyomai éktelenkedtek. E látványra és szavakra hatalmas felzúdulás támadt. A nyugtalanság nem maradt meg a Forumon, hanem átjárta a Várost. (8) Az adósrabszolgák, bilincsbe verve vagy anélkül, mindenünnen kitódultak az utcákra, és a polgárok pártfogásáért könyörögtek. Mindenfelé akadtak olyanok is, akik önként csatlakoztak a lázadáshoz; mindenünnen csapatostul lepték el az utakat, és nagy lármával rohantak a Forumra. (9) Nagy veszélybe került az a senazor, aki épp a Forumon tartózkodott, és összetalálkozott ezzel a tömeggel. (10) Tettlegességig fajult volna a dolog, ha sietve oda nem érkeznek a consulok, Publius Servilius és Appius Claudius, hogy megfékezzék a lázadást. Most hozzájuk fordult a tömeg, mutogatták nekik bilincseiket és nyomorúságukat. (11) Ezt kapták szolgálatuk jutalmául — kiáltozták; ki-ki átkozta a maga katonaidejét, akárhol harcolt is, és sokkal inkább fenyegetőzve követelték, mint kérték tőlük, hogy hívják egybe a senazust. Körül is vették a Curiát, hogy majd ők ellenőrizzék és irányítsák a hivatalos tanácskozást. (12) A consulok csak néhány senazort tudtak összeszedni, aki éppen az útjukba akadt; a többieket a rémület nemcsak a Curiától, de még a Forumtól is távol tartotta — így hát a senazusülés, mivel nem volt meg a kellő létszám, nem végezhetett semmit." (13) Erre a sokaság úgy gondolta, a bolondját járatják velük, csak időt akarnak nyerni, és a távollévő senazorok nem véletlenül maradtak távol, nem is félelmükben, hanem mert meg akarják akadályozni az ügy megtárgyalását; a consulok is csak húzzák az időt, szemmel láthatóan mind gúnyt űznek az ő szerencsétlen helyzetükből. (14) Már csaknem odáig fajult a helyzet, hogy a consul tisztség tekintélye sem fékezhette meg az emberek dühét, amikor végül mégis megérkeztek a senazusba jó néhányan, akik eddig nem tudták eldönteni, hogy eljönniük veszélyesebb-e vagy távol maradniuk. Végre kellő számban összegyűlt a senazus, de sem az atyák, sem a consulok nem tudtak egyetértésre jutni. (15) Az erőszakos természetű Appius azt javasolta, hogy consuA hatalmukkal lépjenek fel az ügyben: ha egyet-kettőt lefognak, majd lecsillapodik a többi. Servilius, a kíméletesebb gyógymódok híve viszont úgy gondolta, biztonságosabb is, könnyebb is meghajlítani, mint megtörni a lázadó hangulatú tömeget. 24. (1) Közben újabb, még nagyobb rémület támadt. Latin lovasok vágtattak Rómába a riasztó hírrel: a volscusok ellenséges hadsereggel közelednek, hogy megostromolják a Várost. A viszály annyira kettéosztotta a lakosságot, hogy ez a hír egészen másként érintette az atyákat, mint a köznépet. (2) A köznép ujjongott ! A senatus döntésképességét csak a késő köztársaságkorban és csak bizonyos ügyekben kötötték a kellő létszám jelenlétéhez. Így ez a részlet anakronisztikus Livius elbeszélésében. 117
