Seite 112 [112]
OCR
a sikerben vagy a kedvező alkalomban bízva törtek ki ellenük, többségükben inkább tűzzel, mint vassal felfegyverkezve, és öltek, gyújtogattak mindenfelé. (3) Felgyújtották a szőlőlugasokat, és sok ellenséget megsebesítettek, legyilkoltak; az egyik consul is — de hogy melyik, azt nem mondják meg a történetírók — súlyosan megsebesülve bukott le lováról, és hajszálon múlt, hogy meg nem ölték. (4) E balsiker után a sereg visszatért Rómába, a nagyszámú sebesülttel együtt vitték az élet-halál között lebegő consult is. Majd kis idő múlva, ami elég volt a sebesültek gyógyulására és a sereg feltöltésére, még nagyobb haraggal és haderővel ismét megtámadták Pometiát. (5) Miután újra elkészítették a szőlőlugasokat és egyéb ostromműveket, a katonáknak pedig már-már sikerült feljutni a falakra, a város megadta magát. (6) Az auruncusok egyébként éppoly kegyetlen bánásmódban részesültek a megadás után, mintha elesett volna a városuk; a f6embereket barddal lefejezték, a colonia egyéb lakosait eladták rabszolgának, a várost lerombolták, a földet pedig áruba bocsátották. (7) A consulok is inkább kemény bosszúállásuk emlékére tartottak diadalmenetet, mint a befejezett háború jelentősége miatt. 18. (1) A következő évben Postumus Cominius és Titus Larcius viselte a consuli tisztséget [501]. (2) Ebben az esztendőben az ünnepi játékok idején egy csapat szabin fiatalember bolondos kedvében örömlányokat rabolt el; csődület, veszekedés, csaknem fegyveres összeütközés is támadt, és úgy látszott, ebből a jelentéktelen dologból ismét kitör a háború. (3) Ehhez még a latin háború fenyegetése is hozzájárult, hiszen biztos értesülések szerint már 30 nép lépett szövetségre egymással Octavius Mamilius! ösztönzésére. (4) Most, amikor e jelentős események előérzete nyugtalanította a polgárokat, került szóba először a dicíazorválasztás. De sem azt nem tudjuk pontosan, hogy ez melyik évben történt, sem hogy kik voltak azok a consulok, akik a Targuiniusok pártján álltak, és így hitelüket vesztették — mert ezt is feljegyezték —, sem hogy kit választottak meg először dictatornak. (5) A legrégibb történetíróknál azonban azt találtam írva, hogy Titus Larciust nevezték ki elséként dictatornak, és Spurius Cassius volt mellette a lovassági főparancsnok.? Consul tisztséget viselt férfiakat választottak meg: ezt írta elé a dictator választásáról hozott törvény. (6) Ezért is hajlok inkább arra a véleményre, hogy a consulviselt Larciust valasztottak meg a consulok feljebbvalójául és irányítójául, nem pedig Manius Valeriust (Marcus ! Vö. II. 15. 7. ? A lovassági főparancsnok (magister eguitum) a dictator után a második ember, annak mintegy helyettese. 111
