Seite 111 [111]
OCR
zött, és ennek következtében erőik jelentős része a rómaiakhoz pártolt. (4) A békepártiak egyik vezérét, Attius Clausust — akit később Rómában Appius Claudiusnak neveztek — ugyanis annyira üldözték a háborús zavarkeltők, hogy mivel nem volt képes szembeszállni velük, nagyszámú híve kíséretében Inregillumb6l' Rómába menekült. (5) Polgárjogot és az Anio folyó túlsó partján földet adományoztak nekik, és Régi Claudia zridusnak nevezték el őket, mivel később újabb zridustársakat csatoltak hozzájuk, akik ugyanarról a földterületről származtak. Appiust a senafus tagjává választották, és nem telt bele sok idő, igen magas méltóságra emelkedett. (6) A consulok támadást indítottak a szabin területek ellen, és ott akkora pusztítást végeztek, majd az ütközet során annyira megtörték az ellenség erejét, hogy ezután sokáig nem kellett lázadástól tartani. Diadalmenetben tértek vissza Rómába. (7) Publius Valerius, akit egyhangúlag a legkiválóbb hadvezérnek és államférfinak tartottak, egy évvel később, Agrippa Menenius és Publius Postumius consulsága idején [503] dicsősége teljében, de olyan szerény anyagi viszonyok között halt meg, hogy hagyatékából még a temetés költségeire sem futotta. Így állami pénzből temették el. A római matrónák éppúgy meggyászolták, mint Brutust. (8) Ugyanabban az évben két latin colonia, Pometia és Cora az auruncusokhoz pártolt." Megkezdődött a háború az auruncusok ellen; miután a rómaiak szétszórták a hatalmas hadsereget, amely mindenre elszántan vonult fel a hatart atlépé consulokkal szemben, az auruncusok ellen viselt háború teljes egészében Pometiánál összpontosult. (9) A gyilkolástól az ütközet után sem fogták vissza magukat jobban, mint az ütközetben; jóval többen vesztek oda, mint ahányan fogságba estek, de a foglyokat is válogatás nélkül gyilkolták. A háborús gyűlölet nem kímélte még a 300, túszként átadott ember életét sem. Ebben az évben is volt diadalmenet Rómában. 17. (1) A következő két consul, Opiter Verginius és Spurius Cassius [502] megostromolta Pometiát, előbb rohammal, majd szőlőlugasok és más ostromeszközök segítségével. (2) Az auruncusok inkább engesztelhetetlen gyűlöletből, mint ! Más források szerint a Claudiusok Regillumból jöttek; a név romlása még Livius forrásában bekövetkezhetett. ? Az auruncusok (az ausonok népének nyugati ága) a volscusoktól délre éltek, fővárosuk Suessa volt. Nem valószínű, hogy ebben a korszakban érdekeltségük fűződött Corához és Pometiához. Az elbeszélt esemény mögött inkább csak egy földrajzi tévedés állhat, amely Suessa városát Pometiával azonosítja (Suessa Pometia, vö. I. 41. 7 stb.). 3 Ugyanezt az eseményt beszéli el Livius egy másik forrás alapján a II. 22. 2-ben. 110
