Seite 104 [104]
OCR
10. (1) Az ellenség közeledtére a vidékről mindenki a Városba menekült, magát a Várost pedig őrségekkel vették körül. Úgy tűnt, egyik felől a falak, másik felől a behatolást gátló Tiberis elegendő védelmet nyújt Rómának. (2) A cölöphíd! azonban majdnem utat nyitott az ellenségnek — de akadt egyetlen igazi férfi, Horatius Cocles:? e napon ő lett Róma sorsának védőbástyája. (3) Éppen a hídnál állt őrt, amikor látta, hogy az ellenség hirtelen támadással bevette a Ianiculust, és onnan teljes lendülettel zúdul lefelé, övéi pedig rémülten dobálják el fegyvereiket és hagyják ott csatarendjüket. Horatius egyenként fogta vissza a katonákat, útjukat állta, és az istenek és emberek hűségére esküdve bizonygatta nekik, (4) hogy hiába menekülnek őrhelyüket elhagyva; ha átkelnek a hídon, és azt otthagyják maguk mögött, mindjárt több lesz az ellenség a Palatinuson és a Capitoliumon, mint a Ianiculuson. Igy hát arra inti és buzdítja őket, hogy tűzzel-vassal, vagy ahogy tudják, pusztítsák el a hidat; addig ő, amennyire egyetlen ember képes rá, feltartóztatja az ellenséget. (5) A híd feljáratához nyomult hát, küzdelemre készen előreszegzett fegyvereivel kiválva a csatából megfutók közül, akik a hátukat mutatták az ellenségnek, és már pusztán csodálatos bátorságával is ámulatba ejtette az ellenséget. (6) Két ember mégis vele maradt a tisztesség kedvéért, Spurius Larcius és Titus Herminius, mind származásuk, mind tetteik miatt neves férfiak. (7) Velük együtt állta egy ideig a végveszedelem első viharát és a csata leghevesebb szakaszát; majd amikor a hídból már csak egy keskeny átjáró maradt, és a leromboláson dolgozó bajtársaik visszahívták őket, két társát is rávette, hogy húzódjanak biztonságba. (8) Fenyegető tekintetét körülhordozta az etruszkok főemberein, és hol egyenként szólította párviadalra őket, hol együttesen gyalázta dölyfös királyok szolgáinak, akik saját szabadságukra nem is gondolva jönnek másokat leigázni. (9) Azok egy darabig tétováztak, és egymást méregették, hogy ki kezdje meg a viadalt. Aztán szégyenében mégis megmozdult a csatasor, és nagy harci üvöltéssel mindenfelől kivetették dárdáikat az egymagában álló ellenfélre. (10) Ő az összes dárdát felfogta pajzsával, és továbbra is éppoly elszántan tartotta a hidat velük szemben, hatalmasan szétvetve lábát. Már-már azon voltak, hogy rohammal elsodorják az útból a férfit, amikor egyszerre hallatszott a leomló híd recsegése és a rómaiak örömkiáltása a jól végzett munka után, és a rohamot megállította a váratlan rémület. (11) Ekkor Cocles így kiáltott: , Szent Tiberinus ! A Tiberisen épült első híd, a Pons Sublicius (vö. I. 33. 6). ? A Cocles melléknév a görög küklőpsz szóval áll összefüggésben. Livius nem tér ki arra a részletre, hogy Horatius Cocles egyik szeme hiányzott (vö. pl. Halikarnasszoszi Dionüsziosz V. 23. 2). 103
