OCR
9. (1) A Tarquiniusok addigra Lars Porsennänäl, Clusium királyánál kerestek menedéket. A kérést jó tanáccsal vegyítve, hol könyörögtek neki: ne tűrje, hogy ők, akik etruszk származásúak, ugyanazon vérből és fajtából valók, szűkölködve, száműzöttként éljenek — (2) hol meg arra intették, hogy ne hagyja bosszulatlan a királyok elűzésének új szokását. A szabadság — mondták - elég édes önmagában is. (3) Ha a király legalább akkora erővel meg nem védi trónját, amekkorával a polgári közösség a szabadságra törekszik, a legmagasabb rangú a legalacsonyabbal válik egyenlővé; nem marad az államban kiváltság, semmi, ami a többi fölé emelkedne; vége a királyságnak, amely pedig a legcsodálatosabb intézmény istenek és emberek között. (4) Porsenna úgy vélte, Etruriának igen fontos, hogy Rómában király, mégpedig etruszk nemzetségbeli király uralkodjon, így seregével támadást indított Róma ellen. (5) Soha még ekkora rémület nem fogta el a senatust: Clusium akkoriban nagyhatalomnak számított, és nagy volt Porsenna híre is. De nemcsak az ellenségtől féltek, hanem tulajdon polgártársaiktól is, hogy a római köznép rémületében visszafogadja a királyokat Rómába, és a béke kedvéért akár a szolgaságot is vállalja. (6) A senatus tehát ez idő tájt sok kedvezményt nyújtott a köznépnek. Elsősorban az élelmiszer-ellátásra fordított gondot, és megbízottakat küldött mind a volscusokhoz, mind Kümébe, hogy gabonát vásároljanak. A só eladásának jogát — mivel az ára igen magasra szökött — megvonták a magánemberektől, és teljesen az állam vette át.! A köznépet felmentették a vámok és az adózás alól," hogy ezt a terhet a gazdagok viseljék, mert ők elbírják; a szegények épp eléggé teljesítik fizetési kötelezettségüket azzal, hogy gyermekeket nevelnek.? (7) A patriciusoknak ez a jóindulata az elkövetkező válságos körülmények között, Róma ostroma és az éhínség idején olyan nagy egyetértésben forrasztotta eggyé a Várost, hogy a , király" szótól épp annyira borzadtak a legnyomorultabbak, mint a hatalmasok, (8) és nem akadt később egyetlen ember sem, aki mesterkedéseivel akkora népszerűségre tett volna szert, mint akkor a senatus testülete azáltal, hogy bölcsen uralkodott. ! Az állami sómonopólium a császárkorban is megvolt, a kezdeti időkből azonban kevés adat maradt fenn róla. Éppen Liviustól tudjuk (XXIX. 37. 3), hogy Kr. e. 204-ben a censorok határozták meg a só árát. Az eladást a salinatores aerarii nevű tisztségviselők szabályozták, a kitermelést pedig bérbe adták. ? A vámok eltörléséről szóló adat Kr. e. I. századi események visszavetítése: az intézkedés 0. Metellus nevéhez fűződik, Kr. e. 60-ból. 3 Innen származik a proletarius megjelolés (proles — ‘utdd’). 102