Oldal 97 [97]
OCR
got hozott. A király mégiscsak ember — mondták -, akitől megkaphat az ember bármit, ami kell, akár jogosan, akár jogtalanul; előtte megvan a helye a személyes jó viszonynak, a szívességeknek, ő tud haragudni, de megbocsátani is, és különbséget tesz barát és ellenség között. (4) A törvény viszont süket és kérlelhetetlen, üdvösebb és jobb a nincstelenek, mint a hatalmasok számára; nem ismer elnézést és bocsánatot azzal szemben, aki túllépi a határt. Márpedig veszedelmes dolog, ha ily sok emberi gyarlóság közepette csakis az ártatlanságra lehet alapozni az életet. (5) Így hát már eleve sértett hangulatukat csak súlyosbította a király követeinek érkezése, akik mindössze a Targuinius-féle vagyont követelték vissza, a király visszatéréséről említést sem tettek. A senatus meghallgatta kívánságukat, majd néhány napon keresztül vitatkoztak róla: ha nem adják ki a vagyont, okot szolgáltatnak a háborúra, ha kiadják, eszközöket és segítséget nyújtanak hozzá. (6) Eközben a követek kétszínű játékba fogtak: nyíltan csak a vagyont követelték, titokban azonban a királyság helyreállítására kovácsoltak terveket. Közismert küldetésük ürügyén körbejártak, és megpróbálták kipuhatolni a nemesifjak hangulatát. (7) Akik szívesen fogadták szavaikat, azoknak kézbesítették a Targuiniusok leveleit, és tárgyalásokat folytattak velük arról, hogy a királyi családot egy éjszaka titokban engedjék be a Városba. 4. (1) Elsőként a Vitellius és Aguilius fivéreket avatták be a dologba. A Vitelliusok testvérhúga Brutusnak, a consulnak volt a felesége, és a házasságukból született két gyermek, Titus és Tiberius már ifjúvá serdült. (2) Öket nagybátyáik szintén bevonták az összeesküvésbe. Rajtuk kívül több más nemesifjút is beavattak a tervbe — de hogy azok kik voltak, az már feledésbe merült. (3) Eközben, mivel a senatusban az a vélemény győzött, hogy vissza kell adni a Targuiniusoknak a javaikat, a consulok további tartózkodást engedélyeztek Rómában a követeknek, hogy járműveket szerezzenek a királyi család vagyontárgyainak elszállításához. Ezt az időt a követek az összeesküvőkkel való tanácskozásra használták fel, és folytonos sürgetéssel rábírták cinkosaikat, hogy adjanak kezükbe egy, a Targuiniusoknak szóló levelet, (4) mondván: másként hogy hinnék el, hogy követeik nem hiábavalóságokkal áltatják őket egy ilyen nagy fontosságú ügyben? A hűség zálogaként átnyújtott levél később a bűntett bizonyítékává lett. (5) A Tarquiniusokhoz indulö követek elutazásának előestéjén ugyanis épp a Vitelliusok házában gyűltek össze vacsorára az összeesküvők, és ott fültanúk nélkül, ahogy az már szokás, részletesen meghányták-vetették egymás között az újabb tennivalókat. Beszélgetésüket azonban kihallgatta az egyik rabszolga, aki már előbb is megszimatolta, miről van szó, (6) mégis várt az alkalomra, hogy a levél 96
