Oldal 95 [95]
OCR
(7) A szabadság korszakát inkább azért számítjuk ettől az időponttól, mert a consul hatalmat egy évre korlátozták, nem pedig azért, mintha a királyi hatalmat bármilyen tekintetben csökkentették volna. (8) Az első consulok megtartották a királyok teljes jogkörét és összes hatalmi jelvényét; csak arra ügyeltek, nehogy kétszeres félelmet keltsenek azzal, hogy mindkét consu/ megkapja a veszszőnyalábokat. Hivataltársának előzékenysége folytán először Brutus kapta meg őket, aki semmivel sem mutatkozott kevésbé keménynek a szabadság megőrzésében, mint kivívásában. (9) Mindenekelőtt megeskette az újonnan szerzett szabadság örömével eltelt népet, hogy soha többé nem tűr meg királyt Rómában, nehogy később megingassák őket a királyi család könyörgései vagy ajándékai. (10) Majd, hogy a senazus hatalmát annak létszámával is megerősítse, a király gyilkosságai miatt megfogyatkozott patríciusok számát a lovagrend vezetőiből 300-ra egészítette ki." (11) Mint mondják, innen a szokás, hogy a senazusba külön szólítják az ,atyákat" és az ,összeírtakat"— összeírtaknak nevezték ugyanis az újonnan beválasztott tagokat. Csodálatos, milyen nagy hasznára vált ez az állami egyetértés ügyének, valamint a patríciusok iránt a köznépben kialakuló rokonszenvnek. 2. (1) Ezután a vallási ügyeket rendezték: mivel egyes állami szertartásokat maguk a királyok végeztek, úgynevezett , áldozókirályt" választottak, hogy a királynak semmiben ne érezzék hiányát. (2) Ezt a papi tisztséget a pontifexnek rendelték alá, hogy a névvel együtt járó tisztelet kárára ne váljon a szabadságnak, mert az idő tájt ez volt a legfőbb gond. Talán még túlzásba is vitték ezt a minden részletre kiterjedő, aprólékos gondoskodäst. (3) Az egyik consulnak ugyanis, bár semmit nem vétett, a puszta neve volt gyűlöletes a polgárok előtt. A Targuiniusok — mondták — túlságosan hozzászoktak a királysághoz. Targuinius Priscus idején kezdődött; utäna Servius Tullius került a trónra, de ez a közbeeső idő sem volt elég ahhoz, hogy Targuinius Superbus elfeledje és ne tekintse magáénak a királyi széket, hanem családi örökség gyanánt kaparintotta vissza bűnös erőszakkal. Superbust elűzték, erre most Collatinus kezében van a hatalom. A Targuiniusok nem képesek egyszerű polgárokként élni. Ez a név tűrhetetlen, és veszélyt jelent a szabadságra! ! A lovagrend említése ezzel a korszakkal kapcsolatban anakronisztikus; a senatus Sulla-féle kiegészítésének (Kr. e. 81) visszavetítéséről lehet szó, amelyet Livius bizonyára Licinius Macer történeti művéből vett át. A senazusba beválogatott gazdag plebejusoknak a IV. század végéig nem volt szavazati joguk. 94
