Oldal 90 [90]
OCR
lemlítést gyalázattal tetézte: azzal fenyegette, hogy holtteste mellé egy meztelen, elvágott torkú rabszolgát fektet majd, hadd beszélje a világ, hogy alantas házasságtörés közben ölték meg. (5) Ezzel a fenyegetéssel győzte le — ha valóban legyőzte — a szenvedély a szilárd erényességet. Targuinius büszkén távozott, miután ostrommal vette be egy asszony becsületét; Lucretia pedig a nagy bánattól lesújtva egyazon követet küldte apjához Rómába és férjéhez Ardeába. Jöjjenek — üzente —, egy-egy bizalmas barátjuk kíséretében; sürgősen cselekedni kell, mert szörnyű dolog történt. Spurius Lucretius Publius Valeriusszal ( Volesus fiával) érkezett, Collatinus pedig Lucius Iunius Brutusszal, akivel éppen úton voltak vissza Rómába, amikor felesége hírnöke utolérte őket. Lucretiát hálószobájában ülve, mély bánatban találták. (7) Övéi jöttére könnyekre fakadt, és férje kérdésére: , Jól vagy?" — így felelt: , Nem. Hogy is lehetne jól egy asszony, ha oda a tisztasága? Idegen férfi nyomait találod az ágyadban, Collatinus. De csak a testemet gyalázták meg, a lelkem ártatlan. Tanúm lesz rá a halál. Most adjátok jobbotokat és szavatokat, hogy nem marad büntetlen a házasságtörő. (8) Sextus Targuinius volt az, vendégbarát álarcát öltött ellenség, aki tegnap éjjel idejött, hogy fegyverrel és erőszakkal raboljon gyönyört. Ez a gyönyör lett a vesztem, de ha férfiak vagytok, neki is." (9) Rendre szavukat adták mindannyian; vigasztalták a bánatos nőt, a felelősséget a kényszer alatt álló áldozatról a tettesre hárítva: a szellem vétkezik, nem a test, és ahol nincs bűnös szándék, ott bűn sincsen. (10) , A ti gondotok legyen — mondta Lucretia —, hogy ő megkapja a magáét; én, ha felmentem is magamat a bűntől, a büntetéstől nem akarok szabadulni. Lucretia nem szolgáltathat példát egyetlen bűnös asszonynak sem arra, hogy életben maradhat." (11) Azzal a szívébe döfte a kést, amelyet ruhája alatt rejtegetett, és haldokolva bukott előre. (12) Férje és apja felkiáltott fájdalmában. 59. (1) Mialatt a két férfit lekötötte a gyász, Brutus kirántotta Lucretia sebéből a vértől csöpögő kést, és azt maga előtt tartva így beszélt: , A király fiának gaztette előtt oly tiszta vérre esküszöm, és titeket hívlak tanúságul, istenek, hogy Lucius Targuinius Superbust bűnös feleségével és valamennyi utódával együtt tűzzel-vassal és minden lehetséges eszközzel üldözni fogom, és nem tűröm, hogy ők vagy bárki más királyként uralkodjon Rómában." (2) Ezzel átnyújtotta a kést Collatinusnak, majd Lucretiusnak és Valeriusnak, akik csak ámultak a különös fordulaton, hogy honnét ez az új jellem Brutus kebelében. Utánamondták az eskü szavait, majd a gyásztól a bosszú felé fordulva vezérükként követték Brutust, aki máris a királyság megdöntésére szólította őket. 89
